Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, személy szerint –egy 5fős csodacsapatot vezetek most már bő 3 éve- mindig többre tartottam a munkám emberi részét, mint az Excel-masszírozást, tartozik/követel lábakat vagy SAP bevezetést. Hiszen mi lehet az emberi léleknél és agynál szebb és bonyolultabb, ez pedig vezetőként, persze ha nagyon figyelsz, igazi aranybánya, amiből rengeteget lehet tanulni.  Na nemcsak róluk, magadról is.

Pölö azt, hogy úgysem tudsz mindenkinek megfelelni. Azt, hogy néha totál félreérthető lehetsz, még akkor is, amikor szerinted te rohadt pontosan és körültekintően fogalmaztál. Hogy alább adj a kontrollmániából (haha jó, ez nekem csak részben sikerült. Kis részben. :D). Hogy kiállj a csapatodért. És magadért is. Hogy fenékbe rúgd némelyiket, ha muszáj. …és hogy legyen benned elég bátorság eléjük állni, és azt mondani: gyerekek, ezt én ba.. csesztem el. Hogy ott legyél, amikor kiderül, hogy az anyja rákos de akkor is, amikor el kell engedned egy másik poziba. Hogy mindannyiukat máshogy kell motiválni. És bizony, hogy néha olyan dolgot kell feléjük kommunikálni, amivel Te sem feltétlenül értesz egyet.

Na de ennél egy fokkal könnyedebbre véve a hangnemet, gondoltam, összeszedek néhány olyan –utólag legalábbis- viccesebbnek tűnő (döntéshozatalhoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó) példát a saját vagy közvetlen ismerőseim beszámolóiból, ami mind megtörtént, mind (a sztori szempontjából lényegtelen változtatásokkal) így történt, az egyszerűség kedvéért az összes példát E/2-ban írom.

• Amikor teamleaderként arról kell döntést hoznod, hogy 5 sor hova legyen a sima, mindenféle függvénytől mentes excelbe beszúrva. Gondoltad, hogy 6 felnőtt ember erről meg tud állapodni 20 perc alatt – nem tudott.
• Amikor sírós csapkodás lett abból, hogy a légkondi miatt (a saját érdekében) át kell ülnie máshova. Az openoffice-ban amúgy, de ez most mindegy.
• Amikor magad néztél pozit a cégen belül a beosztottadnak, csak hogy végre elhúzzon a fenébe a csapatodból.
• Amikor a beosztottad úgy bekarmol a céges karácsonyi bulin, hogy még másnap is Te fogod a haját amikor a sofőr PONT a halpiacnál áll meg és rosszul lesz a szagoktól.
• Amikor a főnöködtől az éves értékelésen csak ennyit hallasz: „ja, én nem akarom, hogy fejlődj”. És tudod, hogy valójában bóknak szánta. *facepalm*
• Amikor az egész csapatod éves értékelését (ami ugye hozzád fut be) át kell íratnod, annyira elszerénykedték a dolgot.…majd még egyszer, amikor az angolságot és/vagy helyesírási hibákat javítod ki bennük. :)
• Amikor az ötletládába bedobták, hogy legyen fagyiautomata a raktárban.

A sor a végtelenségig folytatható, ha Nektek is van emlékezetes példátok, osszátok meg kérlek akár kommentben akár emailben a hellokarrierista@gmail.com címen. Addig is, kérlek lájkoljátok a blog Facebook oldalát! Köfi :)