Karrieristáknak. Neked.

Hello, Karrierista!

Rekviem a perfekcionizmusért

5 tipp, hogy legyőzd a maximalizmusod

2017. július 03. - Hellokarrierista

-Sziasztok, Ildi vagyok, maximalista.

-Szia Ildi – visszhangzik kórusban.

Ez a két mondat nem a Maximalisták anonim gyülekezetének szokásos hétfői találkozóján hangzott el, hanem a Be Smart Klubnak a témában tartott –egyébként rettentő információgazdag és nagyon élvezetes- előadásának első perceiben egyfajta belső monológként. Remélem legalábbis, hogy nem mondtam ki hangosan.

794a55a2-892e-4818-8562-2b8093fa53cd.jpg

Maximalista. Perfekcionista. Megteszi az extra mérföldet. Őrá aztán lehet számítani, mindig 200%-ot ad bele. Sokra viszi még. Így hamar vezető lesz. Hú, az ilyenből lesz a jó vezető. Éjfélig dolgozott a riporton!

Azt hiszem, nálam drága Édesanyám valahol ott hinthette el a maximalizmus magvait, amikor azt a – bár jó szándéktól vezérelt, de utólag vitatható hatású- dealt ajánlotta valamikor áltisi 2. osztálya környékén, hogy minden 5-ös osztályzatért kapok egy ezrest, viszont minden 5-ösnél rosszabb jegyért annyiszor ezer forintot kell visszafizetnem, amennyivel rosszabb a jegy az 5-ösnél.

Persze hamar rájött, hogy ez így számára nem lesz jó biznisz, én viszont 8 év alatt talán ha két 4-est vittem haza (az egyiket egy 17 méteres kislabdahajításért...Szerencse, hogy senkit nem öltem meg véletlenül :D), de legalább igazi, önmagával állandóan versengő strébert faragott belőlem.

Félre ne értsetek. A maximalizmusnak van egészséges formája és mértéke (nevezzük „pozitív maximalizmusnak” vagy optimalizmusnak, amikor a motiváció belső, az iránya pedig sikerorientált, nem pedig kudarckerülő), amely valóban segíteni fog céljaink elérésében. De lássuk be, gyomorfekélye és pánikrohama az embere többségének nem a pozitív fajtától lesz.

Hruska Emese, az előadó rendszerbe szedett és megvilágított néhány dolgot, ami Neked is hasznos lehet, hogy a maximalizmusodat optimalizmussá tudd formálni.

 

DEFINÍCIÓ, OKOK

Nézzük meg, mivel is állunk szemben. A pszichológus szerint a maximalizmus nem más, mint az önbizalomhiányra, félelemre adott egyfajta reakció, a kudarctól való félelem miatti feszültség megnyilvánulása, ami végül magunkkal vagy másokkal (is) való általános elégedetlenséghez, halogatáshoz és egyfajta paralízis érzéshez vezet. Sőt, krónikus betegségekkel is összefüggésbe hozzák. Meg depresszióval. Sza.. Rosszul hangzik, nem? De. Igaz? Igaz. Magadra/főnöködre/apudra ismersz? Naná. De az igazi #hellokarrierista szembenéz a démonaival, úh olvass csak tovább. :)

Mitől válik valaki megrögzött maximalistává? Aki mindig magasabbra teszi a mércét, mint amit valójában el tud – és szükséges – elérnie? Az okok elsősorban, nem meglepő módon, a gyermekkorban keresendők. A szülők és az iskola, a versenyistállók, a poroszos iskolai rendszer vagy egy túlságosan követelőző szülő, példaképnek tartott tanár vagy edző, a „teher alatt nő a pálma” hozzáállás mind olyan szintű frusztrációhoz vezethet, amit utána évtizedek önismereti munkájával lehet csak helyrehozni. Nyilván, vannak esetek, amikor terápiára van szükség a gyógyuláshoz, de enyhébb esetekre álljon itt néhány tipp a negatív maximalizmus pozitívvá formálásához. (Nyilván, olyan eset is van, amikor ez semmilyen sérülést nem okoz.)

 

MAXIMALISTÁBÓL OPTIMALISTA

Ahhoz, hogy maximalistából optimalistává válj, melóznod kell. Neked. Magadon. Várhatóan sokáig.

(Én személy szerint évek óta dolgozom rajta tudatosan, és nem vicc, szerintem harmadannyira sem vagyok maximalista, mint 3-4 éve, a két legjobb barátom mégis hangosan felröhögött, mikor meséltem, hogy jövök erre az előadásra. Majd megkérdezték, hogy én tartom-e, haha. Touché.)

 nevtelen.png

Álljék itt néhány olyan tipp, gondolat, ami segíteni fog Neked, szintén a pszichológus előadó tolmácsolásában:

  • Próbáld meg elfogadni, hogy az út nem feltétlenül fog egyenesen vezetni A-ból B-be. Hanem szabálytalanul, néha kitérőkkel vagy visszalépésekkel. That’s life.
  • Nincs kudarc, csak visszajelzés. Ha „csak” 100%-ot hozol, az NEM kudarc. Ha néha pedig csak 50-et, az is tud elég lenni. Tud „elég jó” lenni.
  • Aki nem hajlik, törik. (Ezért kell jógázni. :)) Próbálj meg dinamikusan, rugalmasan alkalmazkodni a folyton változó környezethez. Mert úgyis folyton változik.
  • Légy megbocsájtó magaddal szemben. A maximalista nem éli meg a jelent, mert vagy múltbéli kudarcnak vélt eseményeken rágódik vagy a jövőbeli mércék miatt aggódik.
  • Ne csak a célra fókuszálj, hanem az útra magára. Szeretnél félmaratont futni 4 hónap múlva? Riszpekt, ne is veszítsd szem elől, kell a konkrét cél (konkrét RÉSZcélokra lebontva persze). De tudd, hogy addig bizony sok félmaratont le fogsz –részletekben, először lehet, hogy csak 10 perc sétával, majd 10-15 kilométerekkel- futni. Az pedig önmagában sem semmi. :)

 

Bár a következő egyetemes emberi igazságokat már Yoda is elénk tárta (mindig szerettem a kisöreget), de az előadáson Emese is megerősítette a következőket: akármennyire is elcsépeltnek tűnik, a megoldás egyszerű, mint az ék és tudományosan bizonyított:

 5289f9eebc2582b4f7489f71bb01ec79--google.jpg

Ne gondold túl. Ne vessz el a részletekben. Ne próbálKOZZ. Hanem próbáld meg. Egyszóval: CSINÁLD.

 

Ha bármi kérdésed, észrevételed lenne, hagyj komment vagy írj a hellokarrierista@gmail.com címre, ha pedig tetszett a post, kérlek lájkold a #hellokarrierista Facebook oldalát: https://www.facebook.com/hellokarrierista/

hk_logo_eps.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hellokarrierista.blog.hu/api/trackback/id/tr1412636853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.