Mind találkoztunk… velük.

Van, aki notóriusan késik a meetingekről.

Van, akinél ha kifogy a kávé, VÉLETLENÜL se töltene utána. Soha.

Van, aki a konyha helyett az asztalánál eszi a gluténmentes ráksziromját 4000 decibellel.

Van, aki az open office-ban ejti meg szokásos napközbeni telefonját a férjével, úh 4 évre visszamenőleg tudod, mit ebédelt az ember.

Van, aki állandóan kifelejti a reply to all-ból az ‘all’-t, pedig nem vèletlenül cc-zted bele őket a levélbe.

Van, aki melletted ül, de inkább rádír chaten, semhogy szólna.

Van, aki, bár 2 éve vagytok munkakapcsolatban, még mindig keveri a kereszt- és vezetéknevedet.

Van, aki keveri ÉS helyesen leírni se tudja (Hi, Kovasc!)

Van, aki azt lesi, más hány percig volt cigiszüneten.

...

És a legrosszabb, akinek külön bugyor van a pokolban: aki megissza a névvel ellátott laktózmentes tejedet.

Mind találkoztunk velük. Óóó, sőt, ha kellően kíméletlen önkritikát gyakorlok, úristen, ezdefáj, szóval néha – vagy valaki számára- én is lehettem az a kolléga (bár azt itt és most szeretném leszögezni, hogy más céges tejéhez soha nem nyúltam, az biztos és késni se késtem soha. :D)

Ne adj’ Isten egyszer-egyszer, rossz napodon, amikor nyűgös volt a gyerek, 4 napja nem aludtál, kiújult a lumbágód, beteg volt a macska és különben is, szóval hogy akár Te is lehettél aznap az a munkatárs, aki nyomogatta valaki más gombját.

Van ez így, túléljük, egy szemöldökráncolásba még senki nem halt bele. Na de mi van akkor, ha egy munkatársad -legalábbis te úgy érzed- nemhogy nyomogatja, hanem egyenesen RÁFEKÜDT a gombodra és akár a kommunikációs stílusa, akár a viselkedése vagy csak egy amúgy nem eget rengetően jelentős szokása egyszerűen… irritál? Együtt dolgozni pedig kell, meg amúgy is, asszertivitás mindenek felett, tehát miért is ne próbálnál meg jófej lenni (na és nem mellékesen megkönnyíteni a saját mindennapjaidat), úh álljon itt néhány tipp, hogy ne vakard le az arcod.

• Beszélj vele

Tudom, tudom, kellemetlen, kényelmetlen, meg mégis, milyen szavakat használj, sőt, elismerem, sokszor lehet olyan a helyzet, hogy egyszerűen nem éri meg belemenni egy beszélgetésbe és kockáztatni, hogy őt a „sérelmeiddel”. De sokszor meg mégis. Mert mennyivel egyszerűbb valakit szépen, a 3. bosszantó alkalom után négyszemközt megkérni, hogy ha magánügyben telefonál, fáradjon már ki a folyosóra, mert nem tudsz nem rá figyelni, vagy normális stílusban megjegyezni, hogy észrevetted, hogy az utolsó 4 alkalommal 8 percet késett a meetingről, ami pont megzavarta a menetét a dolgoknak és megkérni, hogy figyeljen oda jobban, mint főni a levedben és szentségelni a következő években?

• Csak nyugodtan!

Akár beszélsz vele, akár végül úgy döntesz (még) nem, másnak és magadnak is tartozol annyival, hogy nem hagyod, hogy felmenjen a pumpa a rohadt rákszirom (könyörgöm, egy rákszirom :D) miatt. A tisztelet jár másnak is és neked is. Mivel neki valószínűleg halvány fogalma sincs róla, hogy az a két perc késés, amíg becsattog a megbeszélésre, ennyire zavar Téged, ráadásul mindig is így csinálta, ha egyszer egy sz*r napodon PONT elszakad a cérna és PONT ráborítod az asztalt (Isten bocsá’ cinikusan, mások előtt, atom passzív-agresszíven odaszúrod, hogy „köszi, hogy csatlakoztál”, azt sem érteni, sem megérteni nem fogja, ez garantált.

• …és kedvesen

Empátiával. Nagy valószínűséggel alanyod egyik reggel sem úgy, sem azért kel fel az ágyból, hogy Téged bosszantson (kicsit rosszul is esik, hogy nem mindig rólunk szól más élete, mi? hahaha :D). Csak egy rossz szokás. Csak egy rossz nap. Csak egy rossz periódus. Próbálj meg hozzá tudatosan empátiával fordulni. Lehet, hogy ő kamaszkora óta próbálja leküzdeni azt a borzalmas szokását, hogy mindig mindenhonnan elkéssen, és egészen jól haladt, de lehet egy olyan elhúzódó magánéleti válság, betegség, bármi, ami miatt az energiái átcsoportosulnak és erre… egyszerűen nem jut.

• …és szeretetteljes kíváncsisággal

Próbálj vele, ha nem is „A” beszélgetést megejteni, de csak úgy… beszélgetni. Kiderülhet, hogy mi az ok (lásd 3. pont) és átkattanhat benned egyetlen másodperc alatt az egész történet, amikor megtudod, hogy egyébként egy hozzátartozóját ápolja 3 hónapja. Na egyből nem fog számítani az a deci tej. Lehet, hogy megtudod róla, hogy van egy hasonló hobbitok és amint megvan a kapcsolódási pont, Te is könnyebben viseled majd a mindennapokat.

Ha pedig nem… Lásd 1. pont. :)

Amennyiben Neked is van jó tipped, jó sztorid, magadba ne fojtsd, oszd meg velünk itt vagy a Facsén és kérlek, lájkold a blog FB oldalát!