Karrieristáknak. Neked.

Hello, Karrierista!

Elmecsapdák - ezeket kerüld el

5 gondolkodási minta, ami aláássa a sikeredet

2019. augusztus 15. - Hellokarrierista

Te is tudsz gondolatot olvasni? Képzeld, én is! :D Sőt, mindenki is! Csak..néha rosszul.


Sose felejtem el, néhány éve éppen az irodában ültem a fél liter kávémmal és a heti kapacitás tervezőt (amiben vezetnünk kellett, hogy ki mikor van szabin/bent, melyik projekten dolgozik, zárás van stb) nézegettem, amikor az egyik beosztottam telefonált, hogy sajnos lebetegedett, a héten már biztosan nem jön. Na én ezt, lévén, a tracker úgyis meg volt nyitva előttem, be is írtam gyors', hogy XY a héten sick leave-en van és garantálom, hogy 6 másodperc után SEMMIRE nem emlékeztem a sztoriból.

Egészen addig, míg egy hónap múlva a következő négyszemközti beszélgetésünkön könnybe lábadt szemmel szóba nem hozta és remegő hangon megkérdezte, hogy vajon én most nem bízom benne, amiért beírtam a kapacitástervezőbe, hiszen ő úgyis beírta volna utólag magát és valóban, ismert annyira, hogy tudja, sose töltöm normálisan a trackereket. Kivéve akkor, pont ezt. Én pedig egyetlen többletgondolat hozzárendelése nélkül "csak beírtam" és továbbléptem. Ennyi. Szóval.. ő sem tudott gondolatot olvasni, ellenben hetekig szorongani egy vélt "sérelem" miatt igen, és azt hiszem, megállapodhatunk, hogy az nagyon nem egészséges. :(

 young-791849_1920.jpg

 

Ehhez hasonló "elmecsapdákból" van néhány, gondoltam, összeszedem és megosztom Veletek, hátha magatokra vagy másokra ismertek és talán még elkerülni is sikerül őket legközelebb. Ezek szituról szitura változhatnak Nálad is, keveredhetnek (én pl. minden helyzetben ragyogóan tudok gondolatolvasni és egészségügyi területen (semmilyen másmilyen, de itt nagyon) NB1-es szinten katasztrofizálok. A katasztrofizálás pedig sokaknál könnyen fordul tehetetlenségbe. Ha nem is vegytiszta (mi is lenne az a lélek területén..), de jól elkülöníthető csapdák ezek.

 

1. GONDOLATOLVASÁS

Ne haragudj másra, se magadra, nem nagyképűségből hisszük azt, hogy tudjuk, mire gondol a másik. Nemhogy mit gondol, mit érez és gondol! :) Ez a jóóól begyakorolt, magunkkal hozott mintáknak, berögzüléseknek és leginkább saját aktuális lelkiállapotunknak köszönhető. Ellenben jó hatékonysággal előre eldöntjük, hogy Ágota MEGINT azért közelít az asztalunk felé, mert valami baromsággal akarja értékes agysejtjeinket pusztítani (és persze, mivel eddig minden egyes alkalommal emiatt jött, valahol teljesen jogos is), és bár csak almáspitét hozott, te homlokközépig felhúzott szemöldökkel és vicsorogva várod.

 

2. "ÉN"-CSAPDA

Kezeket fel, hányan keresitek egyből CSAK magatokban a hibát, amikor valami balul sül el? Félre ne értsetek, igen szép tulajdonság önkritikát gyakorolni és szépen, objektíven, ítélkezésmentesen megnézni, hogy mit cseszhettünk el mi magunk, akár kicsit, akár nagyon, majd tanulni belőle. De vannak emberek, az én csapatomban is van egy ilyen, nagyon érzékeny lelkű csodalény, aki mindig és azonnal és 100%-ban magát hibáztatja bármiért. Mindenért. Nem mártírkodik, nem sajnáltatja magát miatta -ekkor válna csak igazán kellemetlenné a szitu- de az önbizalomhiány és egyebek könnyen csalnak ebbe a csapdába.

 

3. "ŐK"-CSAPDA

Az előző ellentettje. Mindig más, mindig a körülmények a hibásak. Ja, hogy RÉSZBEN lehet, hogy én is benéztem valamit? Az első körben nem merül fel ilyenkor. Önkritika, emberek, önkritika! :D

 

4. KATASZTROFIZÁLÁS

Imádom. Janem. :D Sajnos vannak helyzetek, emberek, körülmények, amikkel szemben csőlátásunk alakul ki. És hát a cső.. az egy szennyvízelvezető, ha érted, mire gondolok. Vársz egy éves értékelésre. Te pedig CSAK az elmúlt egy év során elkövetett kisebb-nagyobb bakijaidra tudsz gondolni, minél kisebb, legalább annál bosszantóbb és nagyon hamar gondolatolvasóvá is válsz és tudni véled, hogy a főnököd is CSAK azokra emlékszik. Vagy. Egy hetet kell várnod a biopszia eredményedre és ezalatt olyannyira megggyőzöd magad, hogy a létező legrosszabb diagnózis (ami egyébként addig szóba sem került, mint lehetséges betegség) áll majd a papíron, hogy az egy hét alatt mérföldes utat teszel meg, hogy a vélt súlyos megbetegedésed mellé egy nagyon is valós gyomorfekélyt is összeszedj.

 

5. TEHETETLENSÉG

A katasztrofizálással szorosan összefüggő elmecsapda, gyakran egyenes következménye. Hiszen ha már úgyis meggyőzted magad, hogy BIZTOSAN nem kapod meg az előléptetést, amin katasztrofizálsz másfél hete, akkor már elég szontyi hangulatban vagy ahhoz, hogy picit demotiválttá válj, kevésbé asszertívan kommunikálj, amivel ne adj' Isten tényleg magad alatt vágod a fát. Holott csak annyi történt, hogy a HR-es szabira ment és akad az egész folyamat. Hogy miért veszélyes? Mert megbénít, lefagysz és ahelyett, hogy megoldásfókuszúan információt gyűjts, megnézd, mit tehetsz az előrelépés érdekében, tehát a cselekvés helyett passzivitásba és demotiváltságba fordíthat, na ammeg soha senkinek nem volt még jó.

 

Mesélj, Te magadra (mármint...egy ismerősödre :D) ismertél a fentiek olvasása során? Ha volt valaha kirívó vagy vicces sztorid, oszd meg velünk kommentben! Ha pedig tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold a blog Facebook oldalát is, ahol szinte minden nap várja a 2000+ #hellokarrieristát valami apróbb hasznos vagy vicces bejegyzés.

hk_logo_eps_1.jpg

A reziliens emberek 6 tulajdonsága

ezeken dolgozz a lelki ellenállóképességért!

"Aki nem hajlik, törik."

tartja a mondás.

Miért van az, hogy egyesek hosszú hónapokra magukba roskadnak egy elbocsájtás után, míg mások akár néhány (persze amúgy szükséges) depisebb nap után megrázzák magukat és a tettek mezejére lépnek?

Miért van az, hogy egyesek hetekig rágódnak egy vélt vagy valós kritika után, mások pedig szinte azonnal arra tudnak koncentrálni, mit tanulhatnak belőle, még ha sz*rul is esett vagy akár nem is volt jogos.

Miért van az, hogy míg egyesek egy rossz diagnózis kézhezvétele után belesüllyednek a(z amúgy jogosan feltett) ‘miért pont én?’ kérdés mocsarába, addig mások inkább azt kérdezik: ‘oké, ez szívás, de mit tanulhatok/hozhatok ki a helyzetből?’

Mit csinálnak másképp ezek a reziliens emberek? Hogyan vannak máshogy ‘huzalozva’? Így születtek? Vagy traumák sora kellett, hogy ilyenné váljanak? Vagy tanulható a lelki ellenállóképesség?  Hörpints egyet a kávédból és maradj itt még pár percig, ígérem, érdekes leszesz.

 shutterstock_271716908.jpgKép: personneltoday.com

 

Nézzük meg, mik azok a tényezők lö tudomány szerint, amik meghatározzák, mennyire vagy reziliens!

0. Biológia: attól, hogy mi itt arra koncentrálunk, amin tudunk változtatni, a tény tény marad, miszerint igen, vannak emberek, akik egyszerűen keljfeljancsinak születnek és sokkal könnyebben fognak kilábalni (nemhogy kilábalni, de megerősödve kijönni!) egészen elképesztő traumákból, mint mások. A jó hír, hogy van játszóterünk és a génjeink NEM fogják teljes egészében (sőt) meghatározni, mennyire leszünk reziliensek.

1. Öntudatosság: a reziliencához vezető első lépésként érdemes visszaköltözni a lelkünkbe. Az ellenálló emberek tudatában vannak éppen aktuális gondolataiknak, érzéseiknek, fizikai állapotuknak, egyszóval mindful módon, ítélkezésmentesen, de kíváncsian és gyakran tanulmányozzák saját magukat. Amikor egy stresszes helyzetben megállsz egy másodpercre csak hogy megállapítsd, hogy uhh, ez a prezentáció necces lesz, izgulsz miatta, rühelsz emberek előtt beszélni és izzadsz, mint prosti a templomban.. na ERRŐL beszélek.

2. Önszabályozás: ha megvan az öntudat(osság), és észreveszed, hogy idegességedben/unalmadban megint az asztalodon figyelő másfél kilós gumicukros bödönhöz nyúlnál, akkor jön képbe az önszabályozás (hiszen aminek nem vagy tudatában, azon változtatni sem tudsz, ugye) és itt még van egy utolsó esélyed megnyerni a csatát a seregnyi cuki, édes de rohadt egészségtelen hariboval szemben: önuralmat gyakorolhatsz és a.) kidobhatod a francba az egész csomaggal b.) lehetsz ördögi és odaadhatod a pénzügyes Ágotának, hízzon csak ő. :D

3. Hatóképesség: a következő lépcső, avagy amikor TUDOD, hogy rendelkezésedre áll a megfelelő tudás, skillset és kontrol, hogy az adott (stresszes) szituációból a lehető legtöbbet hozd ki.

4. Mentális agilitás: challengeld magad, hogy egy adott helyzetre a lehető legtöbb nézőpontból nézz rá! Engem -hosszas küzdelem után- két hete diagnosztizáltak egy gyógyíthatatlan, autoimmun emésztőrendszeri betegséggel. Mondanom sem kell, nettó sz*pás a történet és két napig -ahogy egyfajta gyász folyamaton mentem keresztül, amire szükség is volt- ugyan nagyon sajnáltam magam, de a 3. naptól elkezdtem számba venni, hogy azon kívül, hogy egy ilyen betegség mit vesz el, nézzük csak meg, mit AD. Új prioritások, figyelmeztetés, hogy lassítsak, életmódváltásra kényszerítés, remek lehetőség új, lágyabb sportok kipróbálására, "atyai pofon" a testemtől, amit oly sokáig használtam ki, új célt adott az életben (így találtam magam stresszmenedzsment tréner nebulóként), új közösséget találtam stb. Szóval perspektíva. Sok-sok perspektíva.

5. Kapcsolódás: a reziliens ember NEM magányos farkas. (Eleve mekkora képzavar már, mindig is utáltam. Ki volt az a barom, aki kitalálta, hogy na majd a magányos farkas megy és jól megrezilienskedi a világot EGYEDÜL? Ki???) Támogat másokat és maga is keresi/elfogadja mások segítségét. Vállalja sebezhetőségét és nem gondolja, hogy egyedül kelll leküzdenie az akadályokat. A kapcsolódás egyébként szerintem egy roppant érdekes téma.. hiszen annyi mindent jelenthet. Jobb kapcsolódást saját magammal, önismeretet..kötődést a környezetemmel, a kollégáimmal, családommal, a közösséggel, de a spirituális, sőt, vallásos konneksön is ide értendő.

6. Optimizmus: óóóóó, igen. :) Na persze itt nem az izzadságszagú, gondokat szőnyeg alá söprős, tikkelve és remegő hangon "demindenrendbenleszféligteleazak*vapohár"-azós, tagadó, elkerülő "optimizmust" értem. Az ugyanis nem optimizmus, hanem színtiszta életképtelenség. Hanem a tények elfogadása mellett (vagy ellenére? HAHA :D) a pozitív jövőbe/kimenetelbe vetett bizalmat. Az optimista -az én szememben- sosem passzív. Elemzi, hogy az adott stresszes/traumatikus helyzetből mi az a rész, legyen az bármilyen pici, ami fölött van kontrollja, és arra helyezve a hangsúlyt keres, kutat, cselekszik és aktívan hozzájárul a jobb eredményekhez.

 boat-3927685_1920.jpg

A lényeg tehát a következő:

A kutatások szerint:

Igen, tanulható és fejleszthető

és ezek az emberek:

realista-optimisták: azaz nem söpörnek semmit a szőnyeg alá, szembenéznek a válsággal, de bíznak a jó kimenetelben

ezért a ‘jó kimenetelért’ aktívan cselekszenek, információt gyűjtenek és egyéni felelősséget vállalnak

az adott helyzetre kihívásként tekintenek és képesek benne meglátni egy önmagukon túlmutató ‘célt’

 

Ha kérdésed, kommented van, könyörgöm magadban ne tartsd, dobj ide egy komment, írj a blog Facebook oldalára, küldj faxot (hahhahhahaha) vagy emilt a hellokarrierista@gmail.com címre!

hk_logo_eps_1.jpg

 

 

 

 

Te mennyire stresszelsz a munkahelyeden?

ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak

Határidők, visszadobott expense reportok, közelgő éves értékelés, lefagyott excel, kiürült kávéautomata, felesleges meetingek, rosszindulatú pletykák, el nem nyert új pozik, elviselhetetlen kollégák, egészségtelen munkahelyi kultúra.

Számos stresszor, ami szembejöhet a laza 8 órácskád alatt és bizony szembe is jön, néha úgy érzed, hogy CSAK veled és CSAK azért, hogy az egyébként egészen normális vérnyomásodat/vércukrodat az egekbe emelje, de a másodperc tört része alatt és lehetőleg annyira, hogy a nap teljes hátralévő részében benne is ragadj ebben az áldott állapotban. :D

Na de elég volt! Sokszor észre sem vesszük, hogy éppen be vagyunk feszülve, pedig a stressz nem ellenség. Leendő stresszmenedzsment trénerként, business coachként, autoimmun betegként és magánemberként is az a célom, hogy megmutassam, hogyan változtasd meg a stresszhez való hozzáállásodat.

laptop-3087585_1920.jpg

Még egyszer: a stressz nem ellenség, hanem annak a jele, hogy van ott valami, amivel foglalkoznod kell. Viszont azt nem úszod meg, igenis foglalkoznod kell vele, különben jönnek a krónikus stressz  jelei, a betegségek, a kiégés, a minden.

Persze ahhoz, hogy valamit kezelni tudjunk, először is.. észre kell vennünk. Tudatosítanunk magunkban, sőt, még jobb, ha többé-kevésbé egzakt módon (haha, mármint.. mi egzakt a lelkünkben? semmi.. de azért mégis érdemes) megmérni, megfigyelni és egyből nem eszköztelenül állunk a nyomással szemben, hanem tudunk válogatni a számunkra és az adott szitura szabott relaxációs technikához, bármihez, amivel csökkenteni tudjuk a stresszt vagy növelni a rezilienciánkat, azaz a lelki ellenállóképességünket.

 

A következő kérdések őszinte megválaszolása egészen jó képet adhat arról, mennyire is stresszes a munkahelyed/pozíciód. A következő bejegyzésben pedig megnézzük, mik a legtipikusabb forrásai a nyomásnak és hogy mit is tehetünk ellenük.

 

1. Milyen gyakran követelik meg tőled, hogy extrém sokat dolgozz? (havi, éves zárások, leltárak stb)

2. Milyen gyakran kell nagyon rövid idő alatt/időre befejezned valamit?

3. Milyen gyakran kérnek tőled egymásnak ellent mondó feladatokat, rangban egyenlő emberek?

4. Milyen gyakran tudod a munkád során a megszerzett tapasztalataidat használni?

5. Milyen gyakran tudod a munkád során a tanulmányaid során felszedett tudást használni?

6. Milyen gyakran érzed azt, hogy az igazi erősségeidet (jellembeli) tudod használni?

7. Milyen gyakran egyértelmű, hogy mi a feladatod és hogyan priorizálj?

8. Milyen gyakran egyértelmű, hogy mi pontosan az elvárás feléd?

9. Milyen gyakran érzed azt, hogy ha elakadsz, van kihez fordulnod?

10. Milyen gyakran érzed azt, hogy támogató közegben dolgozol (közvetlen csapat és egész vállalat)?

 

Ha több kérdésen is cinikusan és hangosan felröhögtél, legyintettél egyet vagy éppen elborult aggyal fröcsögve üvöltötted, hogy SOHA/MINDIG B..MEG.. Hát...akkor ott van egy kis dolgod. A saját érdekedben.

Bármilyen kérdés, ötlet, komment esetén plíz ne fogd vissza magad, írj ide, a blog Facebook oldalára vagy a hellokarrierista@gmail.com címre. Ha pedig nehezen birkózol meg a rád nehezedő stresszel, fordulj hozzám bizalommal!

 

hk_logo_eps_1.jpg

 

A stressz hatása az egészségünkre

4 módszer, hogy ne nyírjon ki a krónikus stressz!

 "Hosszú ideig, évekig hittem (akartam hinni), hogy baromi hatékony vagyok. Heti 45-55 óra munka, a csapatom vezetése, folyamatos továbbtanulás, egyik vizsga a másik után, nagymuti kórházban, persze őt is látogatjuk heti 2x, persze a feszkót sporttal jól le lehet vezetni, és ha már sport, miért is ne egyből három, azaz triatlon, ha már triatlon, mindemellett miért is ne kezdjek el egy féltávú ironmanre készülni, szombat reggelenként Velencei-tó körbefutás, a kutya autoimmun beteg, úgyhogy hetente kétszer hematológia központ, mellette ja igen, NEM mellékesen, itt a családom, a barátaim, ja igen, ez már tényleg sok, úgyhogy meditálni is muszáj és jógázni, na reggel 5től fél6ig az pont belefér, mellette persze a coaching ügyfeleimet sem hanyagolhatom el, hiszen imádom csinálni. Ha pedig valamit szeretek csinálni, márpedig én szeretek dolgozni, coacholni, sportolni, meditálni és tanulni is, akkor az nem lehet stresszes, nem igaz?

33ld51.jpg

Aztán jöttek a panaszok. Epegörcs, IBS, puffadás. Jé, milyen gyakran vagyok náthás. Hasi görcsök. Diszkomfort. Persze sosem ANNYIRA vészesen. Éveken keresztül. Hónapokig semmi panasz, aztán egy öt hetes, nagyon durva intenzív időszak után... Honvéd sürgősségi, 3 gasztrós doki, 2 dietetikus után egy máig nem biztos és végleges diagnózis: krónikus vastagbélgyulladás. F*sza." Ismerős? Remélem nem. És maradjon is így.

Sokunk számára azonban már csak ilyen kis aljas mumus ez a stressz. Mert megfoghatatlan, nehezen mérhető, még nehezebben köthető konkrét betegségek tüneteihez, olyan, mint egy dementor a Harry Potterből. Hiába tudunk róla, ismerjük, UNJUK, mindent ráfogunk, mindent is, de igazából komolyan nem vesszük. Amíg egyszer aztán akkora pofont kapsz tőle, hogy a magas vérnyomás/autoimmun/IR/hormonproblémák stb. adja a másikat.

Ugyanis hajtjuk, csináljuk, erősek vagyunk, ugyan már, egy kis hasfájásba/akármibe még senki nem halt bele, itt vannak az elvárások, nemcsak mások részéről, hanem a saját magunkkal szemben támasztottak is és hát amúgy is, iszod reggelente a citromos vizet és szeded a multivitamint 3 hete, sőt mintha a Calm appot is letöltötted volna már egyszer, bár ki még sose próbáltad, mindegy, az segít.

Kivéve, hogy nem. Nem segít, nem mindig segít vagy nem segít eléggé. Egészen addig, amíg komolyan nem veszed. És könyörgöm: vedd komolyan.

Persze sosem fogod tudni, sőt nem is kell a nyomást száműzni az életedből. A stressz kis mértékben/néha inspirál, kreativitásra késztet, jobb teljesítményre sarkall. A gond akkor van, ha a stressz, még ha "csak" közepes mértékű is, de folyamatosan lúgozza ki az energiát az életedből és krónikussá válik.

pexels-photo-313690.jpeg

A krónikus stressz ugyanis három szinten is hatással lesz az egészségedre:

  1. egyszerűen lefárasztja, kiszipolyozza a test energikészleteit, enerválttá tesz, alvászavarokhoz vezet

  2. direkt is gyengíti az immunrendszert (növeli a szervezetben lévő gyulladást, autoimmun betegségeket lobbanthat be, rontja a memóriát, IR, az állandóan emelkedett vérnyomás hajlamosít stroke-ra és egyéb szívbetegségekre)

  3. elősegíti az egészségtelen szokásokba való menekülést (komfort kaja, cigi) kialakítását. A stresszevés azonban nem CSAK mohóság és jellemhiba – SZÍVESEN :D -a stresszes helyzetben a test által termelt kortizol hormon ugyanis (ahhoz, hogy kellő mértékű vércukorral tudja ellátni az izmokat a fighthoz vagy flighthoz) fokozza az étvágyat, ráadásul kifejezetten a zsíros és cukros kajákra.

 

Kutatások ezrei bizonyítják a fenti állításokat (és akkor még nem beszéltünk a stressz time managementre és kiégésre, általában a hatékonyságra gyakorolt hatásairól, "csak" az egészségről), ezért a következőre szeretnélek Titeket bátorítani: a krónikus stressznek elementáris ereje tud lenni, ha tagadjuk vagy félvállról vesszük, évente két hét szabi pedig nem lesz elég, hogy az időközben csodás, óriási kakikupaccá nőtt stressz-batyunkat ledolgozzuk, annál több kell hozzá: stratégia. Jól működő, személyre szabott szokásokrendszer, ami NEKED, a Te életkörülményeid és személyiséged figyelembe vételével segít megelőzni vagy akár visszafordítani a stressz okozta károkat.

A stressz kezelésének csillió módja van, nézzünk néhány példát, hadd osszam meg veletek azt a néhányat, amit minden áldott nap, mostmár hónapok, néhányat évek óta csinálok és személyesen tudok garanciát adni arra, hogy működnek. :) Az összes hatékonyságát alátámasztja a tudomány, semmi spirituális vudu cucc nincs benne, szemezgess, kísérletezz és szeresd magad annyira, hogy minden nap teszel azért, hogy megelőzd a bajt. A test és elme közvetlenül és folyamatosan kommunikál egymással, ha forgatjuk miatta a szemünket, ha nem.

 

1. Légzésmeditáció

Próbáld ki a következő, nagyon egyszerű, ún 3-4-7 légzéstechnikát: 3 ütemen keresztül belégzés, 4 ütemen keresztül benn tartás, majd kifújás (igen, kitaláltad :D) 7 ütemen át. A nyugodt, hasi légzés egyszerű, bármikor, bárhol, észrevétlenül gyakorolható, különösen, mielőtt ráborítod Ágotára az asztalt az irodában, javasolt néhány karikát csinálni ebből a gyakorlatból. Több embert mentett ez már meg a haragomtól, mint amennyit be merek vallani. :D

2. Jóga / nyújtás

Működik. A légzés a klasszikus jógának szerves része, de egy mezei, kellemes, 10 perces nyújtással is növeled a testtudatosságod, jót teszel a megrövidült, befeszült izmaidnak. Irány a jutyúb!

3. Futás / séta

Akár partnerrel, akár egyedül, akár a kutyával, akár HIIT edzés, akár light kocogás, akár csak jóleső séta - a sport azáltal, hogy fizikailag nagyon hasonló hatással van a testre, mint a tényleges, "rossz" stressz (azaz kortizolt és noradrenalint szabadít fel), DE mindezt sikerélmény, és dopamin mellett teszi, segít reziliensebbé tenni a nyomással szemben. Én, mióta az egészségem nem engedi az intenzív edzést, a kutyával való amúgy is kötelező reggeli pisikaki sétát bővítettem ki 40 perces lassú kocogásra, amivel egyrészt őt is egész napra kinyírom, másrészt nekem is igazi mindful, 40 percnyi én-időt jelent.

4. Írás

Stressznapló, hálanapló, "napi 3 jó dolog" napló, napló-napló - mindegy. Azzal, hogy kiírod magadból (szó szerint) az éppen benned lévő érzéseket, gondolatokat, azonnal új perspektívába kerülnek - egy lépéssel távolabb kerülsz tőlük és talán könnyebb más szemmel, megoldásfókuszúan rájuk nézni.

Imádom Selye János gondolatát: "Nem a stressz öl meg, hanem ahogy reagálsz rá."

Ha bármilyen kérdésed vagy kommented lenne, nehogy magadba fojtsd, megtalálsz a Facsén vagy írhatsz a hellokarrierista@gmail.com-ra, esetleg küldj faxot a.. haha :D

Ha pedig összetűzésed akad a stresszel és szeretnéd kezedbe venni az irányítást egy stresszmenedzsmentre és rezilienciára szakosodott business coach és leendő diplomás stressz menedzsment tréner (aka én) segítségével, ne habozz, írj/csörögj!

hk_logo_eps_1.jpg

4 szuperhasznos tipp a feltöltődésért

...amikor lemerül(ne) az aksid

Tolod, csinálod, még csinálod, muszáj, kell, jóó, már csak két hét van a hajtásból, azt már féllábon is, ezt még behúzzuk, gyerekek, hopp egy pici túlóra itt, egy kis stressz ott, hát igen, aludni se tudsz olyan jól mostanában, meg a nagymuti is kórházban, a kölök meg verekszik a suliban és b*szki a kutya miért rombolja a lakást, az hagyján, de 4 hónapja szinte folyamatosan fel vagy puffadva és random hasmenésed van ja és havi egy migrén is beköszön, és ez a makacs nátha se múlik, HÁTTEEZTNEMÉRTED. Ezt így, egy levegővel.

Pedig dehogynem érted: pihenned kell(ene). De nem ám csak úgy, munka után kanapéra ledöglősen, program lemondósan, önsajnáltatósan, párodat passzív-agresszíven cseszegetve és nutellával vigasztalódva. Bár éppenséggel az előbb felsoroltak mindegyike csábítóan kézre áll, a teljes burnout/diabétesz/válás/egyéb krónikus betegség útjára való lépés helyett érdemes és százszorosan kifizetődő a minőségi pihenést a mindennapjaid részévé tenni. Pihenést. Minőségit. Nagybetűvelmegminden. :)

A telefont. Azt bezzeg feltöltjük, ha lemerül.

Több, mint egy, a munkaerőpiacon eltöltöt évtized kellett ahhoz, hogy életem első KÉTHETES szabiját kivehessem idén. (Jó,jó, amikor az egy hét után még egyet otthon feküdtem legionellával, azt most nem számolom), és a két hét tapasztalásai olyan elementáris erővel csaptak arcul, hogy – ha már egyébként is health coachnak tanulok – kénytelen voltam számot vetni a lehetőségekkel. És beépíteni néhány dolgot. És... működik. Nem kicsit.

 

 

Persze azon kívül, hogy évente egyszer kötelezővé tenném (sok munkahelyen egyébként az is) két egybefüggő hét szabadság kivételét, az igazán kritikus része a dolgoknak – mint mindig – a szokásainkban és a napi rutinban rejlik. Apró változtatásokkal, egyesével, tudatossággal igenis beépítheted az életedbe a valódi feltöltődést, amikor nem várod meg, hogy egyszámjegyűvé zsugorodjon az aksid töltöttségi szintje, hanem már az 50-60%-ot komolyan veszed és viszonylag könnyen felhúzod 100% környékére.

De... hogyan is?! A fizikai, mentális és érzelmi jóllét fenntartása olyan, mintha három labdával zsonglőrködnél: mindegyikre, holisztikusan figyelned kell, de a pozitív hatás is hatványozódni fog. Hanyagold el csak az egyiket.. és néhány éven belül úgy találod magad, mint én, krónikus bélrendszeri betegséggel.

Szóval.

1. ALVÁS – igen, ez az alapja mindennek, értem, hogy dehát annyi a dolog, de akkor is. Ha valamiből, ebből szabad a legkevesebbet lecsípni. Az alvásmegvonás (és ez néhány hét alatt krónikussá válik) rossz döntésekhez, agresszióhoz, depresszióhoz, elhízáshoz, a hormonháztartás felborulásához vezet.

2. FIZIKAI AKTIVITÁS – direkt nem "edzést" írtam, ugyanis napi fél óra, SZÁMODRA élvezetes módja a sportnak a megfelelő alvás után a második legfontosabb része a feltöltődés egyenletének. Akár egyedül, egy kis me-time-ot teremtve, akár kutyát sétáltatva, akár egy zumba órán táncolva vagy éppen crossfiten kinyírva magad vagy a szigeten róni a köröket – szinte mindegy, csak ÉLVEZD. Nekem 8 év futásba, egy ultrába és egy komoly sérülésbe került, hogy rájöjjek: valójában nem is szeretek annyira futni. És azóta találtam mást, amit töredéknyi lelkierővel, lelkesen és szeretettel tudok csinálni. Kísérletezz, és próbáld meg olyan szokássá tenni a mozgást, mint a fogmosást. Egy kis extra nyújtás vagy jóga reggelente? Egyenesen jackpot!!!!

3. SZOCIALIZÁLÓDJ! – Hol vannak azok a családtagok vagy barátok, kollégák, akiknek a társaságában felszabadult vagy, igazán röfögősen, fuldokolva tudsz nevetni vagy éppen megosztani a bánatod? Tudod, az energiavámpírok ellentéteiről beszélek... Na, velük. Sokat. Együtt. Amennyit lehet.

4. És a MENTÁLIS feltöltődés? – A változatosság gyönyörködtet és itt is, a mindennapokba való beépíthetőség elvét szem előtt tartva... Akár egy kis meditáció vagy légzésgyakorlat (próbáld meg ezt: belégzés 8 ütemen keresztül, benntartod 4–8 ütemen keresztül, majd kifújás szintén nyolcig számolva), akár egy kis zenehallgatás vagy heti egy nap digitális detox, esetleg valami, amit ritkán vagy sose csinálsz: egy sudoku vagy puzzle garantáltan máshogy fogja megdolgoztatni a tekervényeidet. :)

A fentieken kívül is rengeteg, időt és energiát minimálisan igénybevevő tevékenységből töltődhetsz (főzés, kutyás sportok, barkácsolás, egy virágláda összekészítése, a gyerekkel heti egy sírva röhögős társas stb., sőt van, amikor egy addig káros tevékenység – pl. túlevés – elhagyása automatikusan húzni fogja fel az aksidat a zöld tartomány felé), és garantáltan hálás lesz a munkáltatód is a megújult, energikus új énedért!

További bejegyzésekért kattints a blog Facebook oldalára ahol egyéb hasznos, érdekes vagy "csak" vicces tartalmat találsz! Ha pedig tetszik, nyomj egy lájkot, le ne maradj a következő posztokról!

 

Legyen szép, feltöltődős hétvégéd! :)

hk_logo_eps_1.jpg

 

Betegség, gyász...így segítsd a hasonló nehézséggel küzdő kollégádat

4 megszívlelendő jó tanács, ha ilyen helyzetbe kerülsz

Picit karcosabb téma, mégpedig arról, ami a karrierünk röpke 40 éve alatt mindenkit érint, beszélni róla meg mégsem merünk.

Nademajdmost.

Mi van ugyanis, ha egy kollégánk

- gyászol, elveszíti egy szerettét (különösen, ha az egy gyermek)

- kap egy nagyon rossz hírt az orvosától

- esetleg nem halálos, de az életminőségét mégis örökre befolyásoló, ugyanakkor ‘láthatatlan’ autoimmun betegséggel kell felvennie a küzdelmet

- vagy a szemed láttára idegösszeomlik és borul meg mentálisan

- amikor hosszabb távollét után (hál Istennek) visszatér..?

Akár kollégaként, akár főnökként 1000 kérdés merül fel ilyenkor. Van, aki nem tudja ezt kezelni, mást a saját nyomorára fogja emlékeztetni, a harmadik átmegy tyúkanyóba...és nem biztos, hogy az érintett kollégának erre lesz szüksége.

Néhány példa csak az én közvetlen környezetemből. Egy ismerősöm kollégája 7 hónapos kismamaként vetélt el a műszak közepén. Imádott volt beosztottamat végignéztük, ahogy egy "sima" fülzúgás miatt szép lassan idegösszeomlik. Crohn-beteg családtagom "néha úgy lefogy, bár enne rendesen", a munkatársaknak a leghalványabb fogalmuk nincs arról, milyen lehet folyamatos, kínzó fájdalommal élni. Édesapám temetése utáni első munkanapom a sok (egyébként nyilván jóindulatú) részvétnyilvánítástól konkrétan hányingerem volt.Voltam olyan meetingen, ahol az olasz kollégán folyamatosan "csörgött" a pelenka. Naés.

25c23627-bb7b-443d-8593-7941c484b6d3-12732-000008501eca2f2d.JPG

Tehát álljon itt néhány olyan jó tanács, amivel hasonló szituációban a lehető legtöbbet segíthetsz az érintett munkatársnak úgy, hogy Te is a lehető legkevésbé kerülj zavarba.

 

SPOILER: akármilyen szempontok szerint is veszem bármilyen pontokba, a nap végén két dolog fog számítani: a szeretet és a kommunikáció. De azért olvass tovább..! :)

 

1. ADD ÁT A KEZDEMÉNYEZÉS JOGÁT

Akár az érintett személy vezetője, akár "csak" egy bizalmasa vagy, engedd meg, hogy akkor és annyit osszon meg, amennyit szükségesnek és komfortosnak érez. Gondolj bele, a kollégád most veszíthette el a kontrolt az egészsége, a teste vagy a szerettei élete fölött, ez a minimum, ami jár.

 

2. ÁLLJ ELLEN A KÍVÁNCSISÁGODNAK

Igen, az egy mélyen emberi dolog, hogy kíváncsi vagy a részletekre. Hát röviden.. tartsd vissza, ne kérdezősködj, ld 0. pont.

 

3. SEMMI PLETYKA

Ez a pont -mintegy az előző fonákja- nyilván nem szorul semmilyen magyarázatra, mégsem kézenfekvő, ugyanis előfordulhat, hogy Téged tényleg a legnagyobb jóindulat hajt, amikor a konyhában tovább adod, hogy mit hallottál XY-ról.. de ne tedd. Ez majd a HR és a főnöke feladata lesz.

 

4. BESZÉLJETEK RÓLA

És nem, ez nem mond ellent az előző pontnak. Bármilyen kommunikációnak vagy magától az érintettől vagy az ő beleegyezésével, a megbeszélt szabályok szerint a HR-től és/vagy a vezetőtől kell érkeznie. Onnan viszont.. KELL(ene) érkeznie és kulcsfontosságú, hogy megfelelő tapintattal de nyíltan megbeszéljék a részleteket, a kereteket. Például a temetés után munkába visszatérő kollégát meg lehet előre kérdezni, hogy mit preferál, "merjenek" a többiek részvétet nyilvánítani vagy inkább még várjanak néhány hetet. Egy hosszas betegségből visszatérő kolléga szembesülhet azzal (is), hogy "túlkímélik", ami esetleg csak ront a közérzetén. A lényeg, hogy  ne tegyünk úgy, mintha a szobában nem lenne ott rajtunk kívül egy k.. nagy elefánt is.

Szeretet, meg egészség. Az legyen. A többit majd behúzzuk valahogy.

Ha további (ennél azért általában derűsebb hangvételű:)) tartalomra vágynál, látogass el a blog FB oldalára és dobj egy lájkot.. addig is írj, kommentelj, oszd meg a tapasztalatodat...és vigyázz nagyon nagyon magadra. Písz.

hk_logo_eps_1.jpg

 

4+1 tudnivaló, ha kutyabarát munkahellyé váltok

Kutyát minden íróasztalra!

Szóval hogy kutyabarát cég vagyunk, egy kutyabarát irodaházban. Igen, ez azt jelenti, hogy a kis- és nagykutyáink egész nap velünk lehetnek és osztogathatják a puszikat, csökkenthetik a vérnyomást és átlalánosságban – növelik a munkavállalói elégedettséget, az pedig ugye nem olyan nagy baj.


img_4520.PNGKép: saját

Igen, ez azt is jelenti, hogy több kőműves dekoltázst láttam az elmúlt hónapban, a gügyögve asztal alá bemászó kollégák révén, mint amennyit bevallani szeretnék, dehát az élet kemény, ugye. :D

Natehát. Nemo-val, most 10 hónapos pomerániai törpespiccemmel (aka a “cicafiú”) kezdetektől élünk is ezzel a jogunkkal, gondoltam, megosztom Veletek az elmúlt 4 hónap tapasztalatait, tanulságait, milyen sok a pozitív hatása és bizony néha milyen meglepő/érdekes akadályokba ütközhetsz.

 

***SPOILER*** ZSENIÁLIS. ÖTLET. VOLT.

 

img_3773_1.PNG Kép: saját

Na de következzenek a részletek, és bár nyíltan vállalom, hogy részrehajló vagyok, ígérem, hogy a negatívumokat se felejtem ki.

 

  1. Szabályozás kell

    Az iroda, az irodaház, a saját és a kutyád érdekében. Használhatod-e a lift a kutyával, melyik lépcsőházon keresztül közlekedhetsz, hány kutya lehet bent egy nap, mi a kártérítés menete, ha véletlenül megrágódik egy székláb, pisikaki hely. De egyfajta céges becsületkódex is hasznos lehet (pl mászkálhatnak-e póráz nélkül az irodában), sőt, ugye gazdija és kutyája is válogatja, hogy engeded-e, hogy etessék a kutyát a többiek, hogy más is levigye sétálni stb.


  2. Légy türelmes

    Bevallom, az első 4-5 alkalommal zavart a kutya a munkában. Fél szemmel állandóan figyelni kellett rá (persze az is közrejátszik, hogy még nagyon kölyök volt), izgett-mozgott, ha elengedtem, féltem, hogy valaki rágurul stb. Majd a kutya is rájött, hogy ha unatkozik, és lekéredzkedik "pisilni", akkor rendes gazdi leviszi, nehogy bent kelljen takarítani. Aztán egyszercsak gyanús lett, hogy kereken 90 percenként le kell vinni...Szóval na, ki kell tapasztalni, mi válik be (nálunk például reggel érkezéskor egy terápiás office-kör, amikor a kis ribi begyűjtheti a délelőtti simi adagját, napközben bikacsök rágás és a napi 2 eü séta).


  3. Népszerű leszel

    De ne áltasd magad, nem neked szól. :D Először még akár tetszik is, hogy mindenki tudja a neved (ÉS a kutyád nevét), aztán amikor délelőtt 10-ig hárman kérdezik meg köszönésképpen (után, de leginkább helyett), hogy "juuuuuj és hol a kutyaaaaaaaa?", na akkor rájössz, hogy csak kihasználnak. :)


    img_4379_1.JPGKép: saját

  4. Nem várt "nehézségek"

    Éééés a teljes transzparencia jegyében, íme néhány dolog, ami még engem is meg tudott lepni a témában.
    ♥ Féltékenység: igen, amikor sorbanállás van, hogy ki vigyázhat az ebzetre, amíg te ebédelni mész, bizony meg kell hoznod néhány karcos döntést.
    ♥ Reklamálás: volt olyan nap, amikor ketten is odajöttek hozzám, mert lö kiskutyám aznap nem szaladt oda hozzájuk EGYÁLTALÁNNEM és ez nekik rosszul esik. #truestory
    ♥ Gügyögés: nem hiszed el, de néhány ember teljes oktávokkal tud magasabb hangszínre váltani ész szejpítve pöntyögni (megnéztem és ez egy létező szó) a kutyával, amitől mondanom sem kell, hogy kettő másodperc után kezd el kihullani a hajad. Igen, volt, akire rá kellett szólnom, hogy a többiek idegrendszerére való tekintettel legyen kedves visszaváltani a normál beszédhangjára.
    ♥ Kőművesdekoltázs. Kőművesdekoltázs mindenhol.
    ♥ S*ggmosás a női wc mosdójában - pipa.
    ♥ És a kedvencem: a tanácsok. Dehogymiértvagyveleilyenszigorú. Demiértnerohangáljon.


  5. TÉNYLEG. BOLDOGABBÁ. TESZ.

    Néhány hónap után gondoltuk, visszamérünk egy nem reprezentatívat. A kérdés így szólt: "szerinted jó döntés volt-e kutyabarát céggé válni?". Válasz: 96% igen.
    ...és akik nemmel szavaztak..? Na ők elsősorban a gügyögés... és nem a kutyák miatt. :D

 

Ha gondolod, oszd meg velünk hasonló (vagy nem hasonló) tapasztalataidat, látogass el a blog Facebook oldalára, hagyj komment, írj üzit vagy csak magadban mosolyogj a cuki képeken.

hk_logo_eps_1.jpg

MUNKAHELYI STRESSZEVÉS

...és 5 tipp, amivel legyőzöd

Egy kis milka. A maradék dán keksz a céges ajándékcsomagból. Tavalyi szaloncukor minden mennyiségben és ízben. Tavalyelőtti szaloncukor. Esti pizzarendelés, amikor 10-ig bent szívtok az irodában. Hoppá, egy szülinapos a pénzügyön, hoz sütit, mindenmentes. JA, NEM.

Aztán délután egy 45 dekás ropi, amit akciósan vettél a benzinkúton, véletlenül kibontódik, egy csomag undi kólás gumicukorral együtt, amíg fagyogat az excel, közben elszürcsölsz 3 tejeskávét.

 coffee-3253354_1920.jpg

És jéééééééé, hogy mit ad Isten, mire lemegy ez az 1-2 hónapnyi év eleji agymenés, máris 3-4 kilóval nehezebb vagy. Persze nem elég büntetés, hogy “szimplán” dagi vagy, ugye az újévi fogadalmadat is elbuktad valahol a tavalyi szaloncukorra való fanyalodás környékén, duplán fáj az élet.

A munkahelyi snackelés borzasztó rossz szokás. “Szokás”, annak minden kellékével együtt (1. Trigger (pl. ideges leszel egy feladat miatt, Ágota feltolja a vércukorszinted a pletykálásával, negyedjére gyilkolod le a géped a 150 megás file-al) à 2. Akció (azaz ténylegesen felbontod azt a csomag sósperecet) à 3. A jutalom (az a kis mennyiségű, aljas boldogsághormon, amit a jó íz érzése beindít)

 

Na de mit tehetünk ellene?

 

  1. Először is: figyeld meg magad. Mi a trigger? Ha felbosszantanak? Vagy amikor unatkozol? Vagy ha nagyon sok a dolog hirtelen és befeszülsz? Van tipikus időszak, amikor rádjön? (egyébként van, és ez a délután közepe felé jön el a többségnél)
  2. Szabadulj meg a gonosztól! Nagyon egyszerű: az akaraterőnk, akár csak egy izom (haha, és hát..nem a legerősebb izom..) elfárad a sok használatban. Ha az asztalodon, karnyújtásnyira pihenteted azt a zsák tökmagos pogácsát, amit a pénzügyes kolléga hozott, LEHET, hogy az első 5 alkalommal, amikor ránézel, még ellent fogsz állni, de még inkább lehet, hogy a 6. alkalommal már nem. Nem lehet. Biztos. Kutatások bizonyítják, hogy ha legalább a fiókodba elteszed, sokkal kevesebb eséllyel fogsz bűnözni. De szívesen bebizonyítom bárkinek azt is, hogy a legjobb az, ha véletlenül sem kerül az a pogácsa sem a szemed, sem a kezed közelébe.

    stress-eating-food-work-office-burger-gettyimages-518905244.jpg
  3. A céges szüli-névnapok valós veszélyforrások, hiszen kinek van pofája nemet mondani Erzsikének, amikor ANNYIRA és tényleg annyira szívélyesen kínál a hétvégi 60. szüllinapi ünneplésről maradt másfél kilónyi képviselőfánkkal. De be lehet vezetni azt is, hogy ilyenkor mondjuk mindenki cukormentes, egészséges(ebb) tortát kap, vagy még jobb: egy csokor virágot, közös mozizást, könyvet, de nem snacket.


  4. A rendes, teljes értékű ebéddel már sokat tehetsz a délután esetlegesen beköszöntő stresszevés ellen. Aki munka közben, íróasztalnál eszik, annak külön bugyra lesz a pokolban, csak mondom, de ha még netán egy egyszerű szénhidrátoktól mentes, sok rost tartalmazó, urambocsá’ normális főtt étellel tiszteled meg a tested, a snackelés iránti vágyad is visszafogottabb lesz.


  5. Helyettesíts! Amikor érzed a kényszert, és hirtelen olyan huncutul kacsintgat rád az a keksz, amit nem is értek, miért van még mindig látótávolságban (biztos valaki más tette oda..), próbáld meg végiggondolni a következőt: valójában csak pont ideges/unott vagy és ezért snackelnél (1. pont, önismeret!!!), tehát megvan a trigger. Itt a lehetőség, hogy a szokások második pontját, azaz az akciót valami egészségesre cseréld: igyál meg egy nagy pohár vizet, sétálj el a konyhába és csinálj magadnak egy teat/kávét, sétálj két percet vagy vigyél be magaddal szeletelt répát. Na azt rágcsálhatod, csak próbáld halkan, mielőtt a körülötted ülők kihajítanak az ablakon.

 

Sem a szokásaink fontosságát és erejét nem lehet eléggé hangsúlyozni, sem azt, hogy mindig érdemes holisztikusan, önismereti munkával nekiállni a megváltoztatásuknak..nem könnyű, de nem is lehetetlen.

 

Reméljük segített a fenti néhány tipp, ha tetszett a bejegyzés, kérlek segíts egy megosztással, a blogot pedig itt találod a Facebookon, ha van kedved, nyomj egy lájkot!

hk_logo_eps_1.jpg

7 + 1 TIPP EGY JÓ KIS FEBRUÁRI KARRIER DETOXHOZ

Még pont elkezdheted!

Sőt, igazából BÁRMIKOR elkezdheted! Csak.. csináld. :)

Végre mindjárt február, az év leghosszabb és legdepressziósabb egybefüggő hétfője, azaz a január mindjárt tovaszáll, hosszabbodnak a nappalok és ma kispéntek van, ez minden karrierista egyik kedvenc napja a héten, *kunc*.

Kemény 22 munkanap volt (idén még július lesz ilyen hosszú munka szempontból, de akkor úgyis mindenki szabizik, aki pedig nem, az se dolgozik, mert válaszra vár a szabadságon lévőktől, ugye :D), kinek éves zárás, kinek leltár, kevesen ússzuk meg a szívatós év elejét, akárhol is dolgozzunk.

adult-blank-boss-1559050.jpg

Ja és mellékesen mostanra az újévi fogadalmak nagy része is elbukott, úh még utálod is magad -persze jogosan-, ugyanúgy cigizel, az az 5 kiló se ment le, pedig az első 10 napban olyan hősiesen tartottad a káposztaleves-diétát (hahahaha), és nyakadon az éves értékelés is, amire kevesen tudnak nyugodtan és teljes magabiztossággal beülni, hogy végighallgathassák a főni dícsérő szavait és a sokkoló hírt a jól megérdemelt, dupla bónuszról. A 2019-es gólok is kevés helyen töltik el olyan izgalommal az embert, hogy csillogó szemmel libabőrözzön a beszélgetés alatt.

Sokkal jobban szeretem a februrárt. Rövid, csendesedik az év eleji hajtás, elkezdenek rügyezni a fák, ha mégis sikerül az újévi fogadalmadat/góljaidat tartani, mostanra biztosan látványos változásokat észlelsz. De ha nem, akkor sincs semmi veszve, itt a ragyogó alkalom egy kis karrier detoxra (bocs, imádom ezt a kifejezést :)), az alábbi tippek segíteni fognak (némelyik one-off dolog, néhányat viszont akár mindennap gyakorolhatsz, nézd meg, hogy érzed magad tőle!).

1. FRISSÍTSD A LINKEDIN PROFILODAT - vagy ha nincs rajta mit, nézz körül, légy jelen, lájkolj 1-2 dolgot, ossz meg valami érdekeset, nézz meg valaki érdekes embert

2. NO SOCIAL MEDIA EGY HÓNAPIG - némítsd le az értesítéseket és a munkanap során próbálj meg maximum ebédszünetben (de nem evés közben) ránézni a 46 facebook értesítésedre és a 13 cicás videóra, amit a group chatben kaptál. Instán se scrollozz!

3. NORMÁLIS EBÉD MINDEN NAP - főtt étel. Nem, nem az asztalodnál. És nem, nincs közben chatelés. Nem, a szendvics nem számít főtt ételnek.

bulletin-board-3233653_1920.jpg


4. TAKARÍTSD KI AZ INBOXODAT
- jójóóó én itt csöppet mániás vagyok (JÓ, ITT IS, NA ÉS? :D) és ha a 15 db-os lélektani határom felé emelkedik az inboxban lévő levelek száma, tikkelni kezdek :D


5. TEGYÉL RENDET A FILE-JAID KÖRÜL
- jut eszembe, a munkahelyi file-jaid, template-jeid rendezve vannak, vagy itt-ott befigyel egy másfél éve meg sem nyitott, csupaszon álló excel egy sokat mondó "Copy of template_v2_final" névvel, amire SENKI nem emlékszik? Na ezeket.. shift-delete

6. REGGELI RUTIN - próbálj meg a reggelediből csak 10 csendes percet elcsípni magadnak. Egy jó hosszú zuhany, meditálás, kutyasétáltatás egyedül, nyújtás, jóga, 50 fekvőtámasz, olvasás, egy cicás vicces videó <nem hírek és nem social media>, bármi, amiben örömöd leled.

7. 2019 - ülj le egy fél órára és ha még nem tetted, gondold végig, mi volt jó/rossz a tavalyi évben és akár már a januárban, mit tanultál belőle, mit és pláne hogyan változtatnál, hogy sikeresebb/hatékonyabb/gyorsabb/asszertívebb/boldogabb légy és lehetőleg Ágotát is könnyebben viseld idén. Reméljük, ő is olvassa ezt a bejegyzést, küldd át neki nyugodtan. :D

business-businessmen-career-6805.jpg


+1 HUMOR / KÖNNYEDSÉG -
nem tartozik szorosan ide, bár mi méregtelenítene jobban, mint egy jóóóó nevetés a kollégáiddal, inkább egy kis mini-majdnem-újévi fogadalom: mi lenne, ha idén csempésznél egy kis kópéságot az unalmas munkanapokba? Egy atomszínes naptárat az asztalodra, új háttérképet a gépedre, 1-2 új növényt magad köré az irodába, néhány pár színes zoknit/harisnyát? Csak mert miért ne. Hidd el, hogy meglepően nagy hatással lesz a kedvedre.


Ha van hasonló tipped, praktikád, oszd meg velünk kommentben, és ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg és nyomj egy lájkot a blog Facebook oldalára is (de ne ebédidőben ;))

hk_logo_eps_1.jpg

 

 

 

A boldogság két alappillére

aminek feltétlenül teljesülnie kell, mielőtt továbblépsz

Talán ismeritek a Maslow-piramist, ami az emberi szükségletek hierarchiáját foglalja rendszerbe és az egyén csak akkor tud a piramis egy feljebb lévő lépcsőjével foglalkozni, ha az alatta lévőket kielégítette. Értsd: amíg necces, hogy holnap lesz-e fedél a fejem fölött, hiába lenne igényem szétönmegvalósítani magamat, na annak nem most lesz itt az ideje.

Az eredeti piramison ugyan nem szerepel a wifi (az alján, haha) és a boldogság (én az önmegvalósítás mellé képzelem), talán egyetértünk abban, hogy minden ember vágyik a boldogságra, akármennyire is eltér a róla alkotott egyéni definíciónk. Ohh igen, a kávét elfelejtettem, az a wifi alatt van természetesen. :)

 

maslow.jpg

 

Nade. Mindenki (a tudatos #hellokarrieristák aztán biztosan, kunc), szóval hogy MINDENKI igyekszik a lehető legkevésbé szabotálni a saját és mások sikerét/jóllétét/kiegyensúlyozottságát/boldogságát (persze ezt abban a pillanatban elk..rontod, amikor megveszed az eggyel nagyobb tévét, MERT HÁT A KOLLÉGÁD IS MOST VETT KARÁCSONYKOR ALIG 44%-OS THM-MEL HITELRE, NEHOGYMÁR NEKED NE LEGYEN. Ugye.), két apróság figyelmen kívül hagyásával azonban rögtön ki is dobod az ablakon az összes boldogságra irányuló törekvésed.

 

Ez a két "apróság" pedig nem más (ebben a pillanatban pukizott ide a kutya, el se hiszem, hogy ebből a 2,5 kilós szőrpamacsból hogy az Istenbe' tud ez így kitörni. És mitől virsliszagú???? Fúj.), mint a

MOZGÁS

és a

PIHENÉS

 

Mielőtt félrenyeled a reggeli kávéd és hangos szemforgatásban törsz ki, gondolván, hogy ezt mindenki tudja és inkább elkattintasz a tegnapi kézi vb döntő összefoglalójára (spoiler: dánok nyertek. Nagyon.), nézzük meg, mint mond a tudomány.

Babyak és társai már egy 2000-es tanulmányban 156 súlyos depresszióban szenvedő beteget soroltak három csoport valamelyikébe 16 hétre (majd a vége után 10 héttel visszamértek egyet):

1. Akik heti 3x30 percet mozogtak

2. Akik gyógyszert (Zoloft) kaptak

3. Akiknél kombinálták a kettőt

Hogy melyik volt a leghatásosabb? Nyilván a 3., gondolnád. JANEM. De nem ám.. az 1. csoport érte el a legnagyobb javulást és a legkisebb visszaesést is. Durva.

file-20171220-4957-hspudb_1.jpg


A másik pedig..igen, az alvás. A képlet itt is egyszerű: ha nem vagy kipihent, bármilyen igyekezet a jóllét irányába olyan lesz, mint amikor a be sem kapcsolt automatába dobálod a százast. David F. Dinges egy 1997-es tanulmányának résztvevői, egy hét napon át tartó 33%-os alvásmegvonásos időszak alatt (és igen, napi 5 óra alvás "mert megszoktam" már bőven ez a kategória) folyamatosan súlyosbodó szorongásról, fáradtságról, depresszióról és feszültségről számoltak be.

Tehát érdemes komolyan venni a pihenés és a fizikai aktivitás fontosságát. Én most kiszellőztettem, és le is megyek sétálni egyet a kutyával. :)

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold a blog Facse oldalát is és kérlek, segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljusson!

 

A hivatkozott kutatások, ha esetleg jobban beleásnád magad:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11020092

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9231952

hk_logo_eps_1.jpg