Nem tudom, láttátok-e az Outsourced című filmet vagy az azonos című sorozatot (magyarul azt hiszem „A számkiszervezett” névre hallgatott mindkettő), amiben amerikai nagyvállalatnál dolgozó #hellokarrierista főhősünk munkáját Indiába szervezik ki, ő pedig kénytelen kelletlen egy kicsit hosszabb időre kitelepedni, hogy segítse a call center beüzemelését. Naná, hogy közben rengeteg vicces kalandba keveredik, a végén pedig mitadisten, megszereti a helyet és az ottani embereket.

Velem is valami hasonló történt, ezt a bejegyzést éppen Bangalore-ból írom, bár én csak néhány hétre jöttem (nem először), és nem call centert építenek, hanem számvitellel és riportálással foglalkozó csapatot, de a vicces kalandok, a kultúrsokk és a curryszag bizony minket is megcsap idekint.

Rengeteg a sztereotípia és persze, azelőtt is sokat dolgoztunk már indiai kollégákkal, igen, a csapból nem iszunk vizet és itt „ugye” lenézik/megerőszakolják a nőket, értetlenkednek, büdösek és buták. JA, NEM.

Mivel a karrierünk szempontjából a nyitottság, elfogadás, kíváncsiság és nemzetközi tapasztalat mindig nyerő lesz, ráadásul iparágtól függetlenül, álljon itt néhány teljesen személyes, NEM reprezentatív, de 100%-ig igaz saját élmény.

• Igenis tisztelik a nőket

Én alacsony vagyok, egyébként (sötét)szőke és még európai szemmel is közvetlen, nemhogy hozzájuk képest. Ennek ellenére maximális tiszteletet kaptam mindig, mindenkitől. Néha egyenesen az az érzésem, hogy félnek tőlem. :) Bámulnak, igen, de az inkább az egzotikumnak szól, mi is bámultuk őket, amikor huszasával megjelentek a budapesti irodában. De ha odamész egy csapathoz megbeszélni valamit, azt garantálom, hogy az összes jelen lévő férfi (és egyébként nő is) felUGRIK a székéből, hogy átadja a helyét. Igen, ők a tanult réteg és igen, az 1,4 mrd ember kisebbik részét teszik ki, de attól ez még igaz marad.

• Nagyon vendégszeretőek

Véletlenül elejtesz egy mondatot arról, hogy vajon létezik-e az országban laktózmentes tej, mert te laktózérzékeny vagy, az 5*-os hotelben SEM nagyon hallottak még ilyenről és kezd elfogyni a tabid a napi 5 kávé miatt, amit a 12 óra meló alatt elfogyasztasz.

Másnap reggel (pedig TUDOD, hogy előző este az ember 10-kor indult haza az egy óra autózásra lévő otthonába) kis Kumar beállít az irodába 11 doboz laktózmentes tejjel. Egész Bangalore-ban (10 milliós "városka") kb. 5 boltban kapható, de b*sszus, szerzett a nyomi bélrendszerű európainak laktózmentes tejet.

Mindenből megkínálnak és nagyon hálásak érte, amikor nem elutasítással, hanem nyitottsággal fordulsz feléjük. Feléjük, meg a BORZALMAS fűszeres-sós-savanyú-aszalt-egresük iránt, amit megkóstoltam és 10 percig azon nevettek, ahogy Ace Venturát idéző mimikával nyúlok a vizespalack felé... és szintén csak személyes tapasztalat, kis mintával, úgy vettük észre, szívesen beszélnek családról, karrierről, de akár olyan érzékenyebb témákról is, mint politika vagy vallás. Érdekes, na! :)

A kalandok folytatódnak, hamarosan érkezik a bejegyzés következő része, addig is hagyjatok komment vagy írjatok a hellokarrierista@gmail.com címre, ha kérdésetek vagy hozzáfűznivalótok lenne!