Itt a március eleje, lassan eljönnek az éves értékelések, performance review-k, 2020-as gólok, sikerek, tanulságok, khmm, bónuszok megbeszélésének ideje.

A szakirodalom annak kapcsán, hogy akár főnökként, akár beosztottként hogyan adjunk/fogadjunk JÓL visszajelzést, mondhatni tengernyi. Sokan vagyunk rommá trénelve a témában, perszepersze, forgatod a szemed te is (én is): mindiiig konkrét példákat hozunk fel, és sosem személyiséget, hanem mindiiig viselkedést/eredményeket (vagy éppen azok hiányát) minősítünk, sose tudhatod biztosra a másik tettei mögött rejlő szándékot, értő figyelemmel próbáljuk párbeszéddé alakítani az egész beszélgetést stb. Kívülről megy ez.

Ha szerencsénk van, még komolyan is ...

2018 december, céges karácsonyi party. Másfél óra beszélgetés és két pohár pezsgő után bevallom a kollégámnak, akivel 6 éve dolgozom együtt, hogy nem tudom, hogy hívják. Mentségemre szóljon, hogy másik csoportban dolgozik és zéró kontakt van köztünk, na de mégis. Egyébként Gábor.

2019 július. Egy szépségszalonban már 10 perce beszélgetek egy kedves csajszival, mire kibököm, hogy amúgy olyan ismerős nekem, nem találkoztunk-e már valahol. Rámnéz és annyit mond: “Ildi. Hát kollégák vagyunk.” Azt hihetnéd, hogy ezt nem lehet fokozni, de nekem sikerül, amikor a pillanatnyi #atomburn után a homlokomra csapok, hogy HÁTBASZKITÉNYLEG, a kár osztályon dolgozik, megvaaaaaaaaan, hát te vagy Szabó Andi – örülök magamnak.

És ...

Oké. Szóval december 26-án, ama csodás, múlt hét csütörtöki napos tavaszi napon, épp a céges telefont matattam, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve... Kikapcsoltam az értesítéseket. #mindblown

Mármint, hogy tényleg. Az összeset. A szalaghirdetést, a zárolt képernyős bizbaszt, a jelvényeket, a mindent is (jó, ez nem TELJESEN igaz, az sms-ekről kapok, de oda meg csak a bankom küld és az fontos, úgyhogy nézzétek el nekem.)

Szóval, nem kapok értesítést, ha a cicás videót kapok messengeren, sem akkor, ha szombat este 10-kor céges emailt küldenek, sem akkor, ha kommentelt valaki egy facebook posthoz, sem akkor, ha a külföldön élő haverom viberen küld képet az új lakásáról (és/vagy cicás videót), sőt, akkor sem, ha új podcast ...

December 30.,  akár szabin vagy, akár az ürességtől kongó irodában melegszel, az biztos, hogy

1. Idén hétfőre esik
2. A 2019-es év utolsó előtti napja

Na most, hogy a matek is megvolt, előbb meg a karácsonyi agyvérzések miatt nem volt rá időd, dehát ma annyira adja magát, kicsit ugyan még sajnálod magad, hogy január 1. a hét közepére esik és csütörtökön már kómázhatsz is be melóba, nadeszóval most, fogsz egy kávét…és nagylevegő…végiggondolod, milyennek is szeretnéd 2020-at.

Mi kellene ahhoz, hogy ha egy év múlva leülsz (ugyanott? Vagy máshol? Ugyanilyen mindsettel? Vagy teljesen máshogy? Ezen a munkahelyen? Vagy máshol?), azt mondhasd magadnak, a SAJÁT definíciód és a SAJÁT elvárásaidnak megfelelően, hogy az ...

Itt az év vége. Dehát ezt nyilván tudod, ha még be is kell járnod dolgozni (értsd szenvedni :)), fejben már a bejglit sütöd/fát díszíted, remélve, hogy az idei karácsonyt megúszod válás, örihari, 4 kiló hízás, áruhitel és a lakás felgyújtása nélkül. (Lécci. :)) Nadeszóval itt az év végén, LEGALÁBB MOST, könyörgöm, állj meg egy pillanatra, lassulj le, vegyél néhány mély lélegzetet és szeretettel, kíváncsian esssetleg némi öniróniával gondold végig…hát..magadat. A karrieredet, azt, hogy mit tanultál idén, mit tanulnál jövőre (nem elsősorban szakmailag, hanem magadról, az erősségeidről, hogy hogyan tudsz jobb emberré, jobb munkatárssá, jobb vezetővé válni).

Az elmúlt fél évet, mióta megkaptam a Crohn/colitis ...

Négy százalék.

Mi az? Sok? Kevés? Nyilván minden a kontextustól függ. Fizetendő kamatnak lehet, hogy sok, kapottnak lehet, hogy kevés(nek érezzük), béremelésként azért nem esne rosszul. De mi van akkor, ha nem a befektetésekről van szó? Vagyis...de. A legfontosabb, legértékesebb befektetésedről. Az idődről.

Mert mi van, ha azt mondom, átlagosan a napod 37,5%-át töltöd a munkahelyeden (ha 9 órával számolok, mondjuk ebédidővel együtt), a kutatások szerint pedig a nap 50%-ában nem is vagy tudatosan jelen (nem vagy májndful, grrr!), azaz nem arra gondolsz, koncentrálsz, amit éppen csinálsz.

Röpke 29-33%-ot átalszol (ez 7-8 óra), a 8-10%-át pedig “éppen valahova menéssel” (munkába, munkából, suliba, boltba, különórára, ...

„Inger és válasz között van némi tér. Ebben a térben található a szabadságunk és a hatalmunk, amivel megválaszthatjuk a reakciónkat. A válaszunkban rejlik a fejlődésünk és a boldogságunk." /Viktor Frankl/

Gyomorgörccsel lépsz ki otthon az ajtón munkába menet. Az összes autos/bkv-zó utas idegesít. Irritatív vagy. Izzadsz és nem csak a 40 fok miatt. Kalapál a szíved. Meglátod a főnököd és azonnal érzed a gombócot a torkodban. Befeszül a nyakad, fáj a fejed. Meetingen kell beszélned a 2020-as büdzséről 12 ember előtt, na emiatt már napok óta ki vagy borulva. Le kell cseszned egy embered, mert megint késett a meetingről, izzad a tenyered. Nap végén hazamész, de még mindig pörög az agyad. Lefekszel aludni, tök jó ...

Te is tudsz gondolatot olvasni? Képzeld, én is! :D Sőt, mindenki is! Csak..néha rosszul.

Sose felejtem el, néhány éve éppen az irodában ültem a fél liter kávémmal és a heti kapacitás tervezőt (amiben vezetnünk kellett, hogy ki mikor van szabin/bent, melyik projekten dolgozik, zárás van stb) nézegettem, amikor az egyik beosztottam telefonált, hogy sajnos lebetegedett, a héten már biztosan nem jön. Na én ezt, lévén, a tracker úgyis meg volt nyitva előttem, be is írtam gyors', hogy XY a héten sick leave-en van és garantálom, hogy 6 másodperc után SEMMIRE nem emlékeztem a sztoriból.

Egészen addig, míg egy hónap múlva a következő négyszemközti beszélgetésünkön könnybe lábadt szemmel szóba nem hozta és remegő hangon megkérdezte, hogy ...

Határidők, visszadobott expense reportok, közelgő éves értékelés, lefagyott excel, kiürült kávéautomata, felesleges meetingek, rosszindulatú pletykák, el nem nyert új pozik, elviselhetetlen kollégák, egészségtelen munkahelyi kultúra.

Számos stresszor, ami szembejöhet a laza 8 órácskád alatt és bizony szembe is jön, néha úgy érzed, hogy CSAK veled és CSAK azért, hogy az egyébként egészen normális vérnyomásodat/vércukrodat az egekbe emelje, de a másodperc tört része alatt és lehetőleg annyira, hogy a nap teljes hátralévő részében benne is ragadj ebben az áldott állapotban. :D

Na de elég volt! Sokszor észre sem vesszük, hogy éppen be vagyunk feszülve, pedig a stressz nem ellenség . Leendő stresszmenedzsment trénerként, ...