Oké, kezeket fel. Ki NEM vezette még le soha a kölkön/a feleségén/egy tábla csokin a melóhelyen felgyülemlett feszültséget? Khm, egy tábla oreo-s milkán ÉS egy egész csomag sajtos talléron, mint én tegnap..? Vagy szabi alatt nézett rá az outlookra a telefonon és stresszelt be totálisan attól, hogy még csak 3. napja sütteti a hasát Porecben, de már 250 olvasatlan levele van? Vagy fordítva. Nem kívántad sosem a pokolra az amúgy tünemény Erzsikét és Erzsike kérdéseit, pedig valójában csak rohadt fáradt voltál, mert a kölök egy hete CSAK reszelt sajt hajlandó enni és Erzsike heti meetingen elhangzó, amúgy tök jó kérdései csak megzavarnak a glicerines végbélkúp esti várható beadására történő csendes ráhangolódásodban? (Ezt a mondatot 4x elolvastam, hogy értelmes lett-e. Kb igen és ez nekem most elég is. :D)

Szóval munka és magánélet. Lö balansz. Persze, papíron mindenhol fontos, persze, papíron Neked is. Talán túl is van ez az egész hype-olva, hiszen lehet, hogy nem 8 órát dolgozol egy nap, hanem 10-et (tehát a matek nem adja ki), mégis általában nyugodtan mész haza. Mi van, ha szigorúan 8 órás műszakjaid vannak targoncásként, de egy rossz főnök, a körülmények úgy beeszik magukat a bőröd alá, hogy még órákig nem tudod letenni a munkát.

Tehát a kérdés. A kettő közötti “egyensúly” vagy a kettő közötti “határ” a fontosabb? (Csak a félreértések elkerülése végett, itt és most az egyensúly jelentsen egyfajta mennyiségi korlátot, a határ pedig inkább minőségit.) Persze ha huzamosabb ideig 16 órákat dolgozol, az akkor is az egészséged (mentális, fizikális, spirituális) rovására fog menni, ha amúgy szereted csinálni, de most ne a végletekben gondolkozzunk, hanem nézzük meg, hogyan lehet megkönnyíteni a határátkelést, milyen SZOKÁSOK (aww, a kedvenc témám!!!), rituálék segíthetnek abban, hogy sikeresen átállj fejben. :)

Ami pedig a legszuperebb: aktuális lehetőségeidhez, hangulatodhoz és energiaszintedhez mérten, tetszőlegesen kombinálhatod őket. Tesztelve, nekem mind működik, nem a világot akarom megváltani a lenti listával, de ha EGY embernek is segítettem vele, már megérte megenni a sajtos tallért, miközben írtam. Ez kérem, lö balansz.

1. SÉTA hazafelé

Akár egy megállóval előbb szállsz le vagy amint lerakod a kocsit, teszel egy 5 perces sétát, mielőtt a lakásba tennéd a lábad

2. Mindfulness gyakorlat

Néhány perces légzőgyakorlat, meditáció, akár az imént említett sétával egybekötve, hidd el, csodákat fog tenni. Tudatosan irányítsd a figyelmed a lépés apró mozzanataira.. Ahogy felemeled a lábad, előre lépsz vele, milyen hangot hallasz, ahogy a földre lépsz, érzed-e, ahogy valamid megfeszül, ahogy végiggördülsz a talpadon..Vagy akár csak számold a lépéseket.

3. Természetközelség

Ni, már megint itt vagyunk, a seta például pazar megoldást jelent erre is. Sőt, továbbmegyek, nekem személy szerint az vált be eddig a legjobban, hogy amint hazaérek, AZONNAL leviszem a kutyát egy 10 perces sétára. Séta pipa, légzőgyakorlat pipa, természetközelség a seta ÉS a kutya miatt, pi-pa.

4. Öltözz át!

Bár nyáron, amíg a kocsiból/megállóból felérsz a másodikra, úgyis Afrika térképet izzadsz a hátadra, mégis: amint hazaérsz, akkor is dobd le a szépruhád (így egybe), ha az nem öltöny-nyakkendő, hanem valami lazább. Macinacit fel.

5. Digitális kikapcs

Outlook ki, podcast be. Akár Balázsékat hallgatod, angolt tanulsz, híreket hallgatsz, self-developmentről vagy kedvenc blogodról gyűjtöd az infót. És ami szuper: mindezt pazarul kivitelezheted, amíg az ebet sétáltatod vagy felérsz/átöltözöl/iszol egy kávét/elmosod a bögrét.

6. Családi rítus

Nálunk ez vált be (tényleg): délutáni kávé/vacsi mellett mindenki felsorol 3 jó dolgot a napjából. Lehet akármilyen apróság (HAHA a 3-ból 2 általában kajához kötődik, most, hogy belegondolok), azaz máris van lehetőség picit ventillálni a napodról, miközben megmarad a pozitív mindset. Jó fél éve kezdtük el, mai napig minden nap megbeszéljük és tényleg működik, mégsem olyan mértékű elköteleződés, ami fárasztó lenne.

Ha van olyan tipp, praktika, ami legalábbis megtűrt a magyar jogrendben és szívesen megosztanátok másokkal, osszátok meg kommentben és persze lájkoljátok a blog FB oldalát, mert oda posztolok rövideket. Tényleg.

A rajz pedig ismét Pongicartoons keze munkáját dícséri!

Ps: nem kaptam értesítést az előző két poszthoz tartozó kommentekről, úh tegnap jóváhagytam őket, elnzézést és köszönöm. Kivéve azokét, akik szerint azért blogolok, mert unatkozó, elkényeztetett, nyafka, életképtelen, HR-es sorosbérenc vagyok, és kicsi a péniszem. Őket szeretettel várom coachingra.

...és nem kicsi.