"Hosszú ideig, évekig hittem (akartam hinni), hogy baromi hatékony vagyok. Heti 45-55 óra munka, a csapatom vezetése, folyamatos továbbtanulás, egyik vizsga a másik után, nagymuti kórházban, persze őt is látogatjuk heti 2x, persze a feszkót sporttal jól le lehet vezetni, és ha már sport, miért is ne egyből három, azaz triatlon, ha már triatlon, mindemellett miért is ne kezdjek el egy féltávú ironmanre készülni, szombat reggelenként Velencei-tó körbefutás, a kutya autoimmun beteg, úgyhogy hetente kétszer hematológia központ, mellette ja igen, NEM mellékesen, itt a családom, a barátaim, ja igen, ez már tényleg sok, úgyhogy meditálni is muszáj és jógázni, na reggel 5től fél6ig az pont belefér, mellette persze a coaching ügyfeleimet sem hanyagolhatom el, hiszen imádom csinálni. Ha pedig valamit szeretek csinálni, márpedig én szeretek dolgozni, coacholni, sportolni, meditálni és tanulni is, akkor az nem lehet stresszes, nem igaz?

Aztán jöttek a panaszok. Epegörcs, IBS, puffadás. Jé, milyen gyakran vagyok náthás. Hasi görcsök. Diszkomfort. Persze sosem ANNYIRA vészesen. Éveken keresztül. Hónapokig semmi panasz, aztán egy öt hetes, nagyon durva intenzív időszak után... Honvéd sürgősségi, 3 gasztrós doki, 2 dietetikus után egy máig nem biztos és végleges diagnózis: krónikus vastagbélgyulladás. F*sza." Ismerős? Remélem nem. És maradjon is így.

Sokunk számára azonban már csak ilyen kis aljas mumus ez a stressz. Mert megfoghatatlan, nehezen mérhető, még nehezebben köthető konkrét betegségek tüneteihez, olyan, mint egy dementor a Harry Potterből. Hiába tudunk róla, ismerjük, UNJUK, mindent ráfogunk, mindent is, de igazából komolyan nem vesszük. Amíg egyszer aztán akkora pofont kapsz tőle, hogy a magas vérnyomás/autoimmun/IR/hormonproblémák stb. adja a másikat.

Ugyanis hajtjuk, csináljuk, erősek vagyunk, ugyan már, egy kis hasfájásba/akármibe még senki nem halt bele, itt vannak az elvárások, nemcsak mások részéről, hanem a saját magunkkal szemben támasztottak is és hát amúgy is, iszod reggelente a citromos vizet és szeded a multivitamint 3 hete, sőt mintha a Calm appot is letöltötted volna már egyszer, bár ki még sose próbáltad, mindegy, az segít.

Kivéve, hogy nem. Nem segít, nem mindig segít vagy nem segít eléggé. Egészen addig, amíg komolyan nem veszed. És könyörgöm: vedd komolyan.

Persze sosem fogod tudni, sőt nem is kell a nyomást száműzni az életedből. A stressz kis mértékben/néha inspirál, kreativitásra késztet, jobb teljesítményre sarkall. A gond akkor van, ha a stressz, még ha "csak" közepes mértékű is, de folyamatosan lúgozza ki az energiát az életedből és krónikussá válik.

A krónikus stressz ugyanis három szinten is hatással lesz az egészségedre:

1. egyszerűen lefárasztja, kiszipolyozza a test energikészleteit, enerválttá tesz, alvászavarokhoz vezet
   
   
2. direkt is gyengíti az immunrendszert (növeli a szervezetben lévő gyulladást, autoimmun betegségeket lobbanthat be, rontja a memóriát, IR, az állandóan emelkedett vérnyomás hajlamosít stroke-ra és egyéb szívbetegségekre)
   
   
3. elősegíti az egészségtelen szokásokba való menekülést (komfort kaja, cigi) kialakítását. A stresszevés azonban nem CSAK mohóság és jellemhiba – SZÍVESEN :D -a stresszes helyzetben a test által termelt kortizol hormon ugyanis (ahhoz, hogy kellő mértékű vércukorral tudja ellátni az izmokat a fighthoz vagy flighthoz) fokozza az étvágyat, ráadásul kifejezetten a zsíros és cukros kajákra.

Kutatások ezrei bizonyítják a fenti állításokat (és akkor még nem beszéltünk a stressz time managementre és kiégésre, általában a hatékonyságra gyakorolt hatásairól, "csak" az egészségről), ezért a következőre szeretnélek Titeket bátorítani: a krónikus stressznek elementáris ereje tud lenni, ha tagadjuk vagy félvállról vesszük, évente két hét szabi pedig nem lesz elég, hogy az időközben csodás, óriási kakikupaccá nőtt stressz-batyunkat ledolgozzuk, annál több kell hozzá: stratégia. Jól működő, személyre szabott szokásokrendszer, ami NEKED, a Te életkörülményeid és személyiséged figyelembe vételével segít megelőzni vagy akár visszafordítani a stressz okozta károkat.

A stressz kezelésének csillió módja van, nézzünk néhány példát, hadd osszam meg veletek azt a néhányat, amit minden áldott nap, mostmár hónapok, néhányat évek óta csinálok és személyesen tudok garanciát adni arra, hogy működnek. :) Az összes hatékonyságát alátámasztja a tudomány, semmi spirituális vudu cucc nincs benne, szemezgess, kísérletezz és szeresd magad annyira, hogy minden nap teszel azért, hogy megelőzd a bajt. A test és elme közvetlenül és folyamatosan kommunikál egymással, ha forgatjuk miatta a szemünket, ha nem.

Imádom Selye János gondolatát: "Nem a stressz öl meg, hanem ahogy reagálsz rá."

Ha bármilyen kérdésed vagy kommented lenne, nehogy magadba fojtsd, megtalálsz a Facsén vagy írhatsz a hellokarrierista@gmail.com-ra, esetleg küldj faxot a.. haha :D

Ha pedig összetűzésed akad a stresszel és szeretnéd kezedbe venni az irányítást egy stresszmenedzsmentre és rezilienciára szakosodott business coach és leendő diplomás stressz menedzsment tréner (aka én) segítségével, ne habozz, írj/csörögj!