Ohh édes Istenem, az érzés, amikor egy halálosan fárasztó nap 2/3-nál, valahol félúton az ebéd utáni kajakóma, a délutáni meeting-cunami és a megint-tizenkétórázni-fogok-már-látom hazavánszorgás között a kedvenc kollégáiddal rituálészerűen lementek az irodaház aljában lévő kávézóba. Kint ugyan 37 fok van, de ettől csak még jobban fog esni az a jegeskávé (oké, vagy jegestea).

Amikor nemhogy névről ismeritek egymást a kávézós fiúkkal/lányokkal, de a Facebook-on is barátok vagytok. És mindig extrafinoman csinálják meg a lattédat. Extra nagy tejhabbal, ahogy szereted. Ja, és soron kívül.

Ugye, AZT a latte-t, amit annyira megérdemelsz, és minden áldott nap szinte jobban várod, mint az ebédet. „A” latte-t, tudod, a „nagy cafe latte-t laktózmentes tejjel, cukormentes mogyorósziruppal elvitelre, langyosan légyszi”, és te csak boldog vagy, hogy ezt nem kell soha végigmondanod egy levegővel, mert tudják. Imádod.

Majd a csodás tejhab (tejszínhab? Élni tudni kell! :)) alatt megbújó isteni, nedűben lévő koffein végigárad az ereidben, alapesetben ugyan aggasztana, hogy mennyi E betű lehet a „cukormentes mogyorószirupban”, de az adott pillanatban ezt nagyon magasról … nem érdekel, mert mindfulness módon éppen nagyon jelen vagy, minden érzékeddel. Nem mellékesen ez fog segíteni végigcsinálni a napot.

Szép lassan visszasétáltok a friss levegőn kedvenc pajtijaiddal, miközben az élet nagy dolgait – vagy az ebéd közben elhangzott pletykákat- kibeszélitek, kis panaszkodás, ejtetek néhány szót a Szolgálólány meséje fináléjáról, az éppen folyamatban lévő auditról, majd szépen visszatérsz az asztalodhoz, hogy a nap hátralévő 1/3-át valahogy túléld, mind a 150 maradék emailt megválaszold… és holnap kezdődhessen minden elölről.

És te tényleg imádod, neked tényleg fontos, és persze tényleg megérdemled. ☺

Szóval ez a kis csoda megtörténik minden nap. Majdnem minden munkanapon, hiszen szabira mész, home office-olsz stb. Szóval mondjuk havonta ááátlag.. tizennyolcszor.  Azaz évente úgy.. kétszáztizenhatszor, ugye.

Kétszáztizenhatszor.

Várjunk csak…mennyit is szoktál fizetni azért a kávéért? Hopika. 1140 HUF. És akkor meghűl ereidben a vér egy fél pillanatra (és sajnos most nem a jégtől)… 1140 x 216 az annyi mint.. 246.240 forint.

Na, ez biztos tévedés, úgyhogy még egyszer végigfuttatod a fenti bonyolult kalkulációt a számokon edződött buksidon. Hmm, ez annyi. (és #hellokarrieristaként nyilván igyekszel okosan bánni a véres verejtékkel megkeresett fizuddal, úh biztos, ami biztos, még egyszer kiszámolod. Annyi.)

Azonban ha mégis ott bújkál benned a spórolós kisördög és az sem elég vigasz, hogy "desemmikárosszenvedélyemnincs", íme egy ötlet. Mi lenne, ha a nagy, cukormentes mogyorószirupos, laktózmentes tejes kávét lecserélnéd egy közepes, mogyorószirup nélküli kávéra, ami mellé bedobsz egy fillérekbe kerülő laktóztablettát? Az 1140 forintos pedig ár egyből felére csökken.

Haladó technika: idd a céges kávét. Új életcél: kávézót nyitni. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az egyik legnagyobb biznisz a világon.

A pénzügyi fittség (csakúgy, mint a fizikai) elérése maratoni terv, nem sprint, sok kicsi pedig sokra megy. Szóval latte vagy nem latte? ☺  → írd meg kommentben vagy a hellokarrierista@gmail.com címre.

Ha pedig tetszett a post, kövess a Facebook-on! :)

ps.: a szerző középsúlyos kávéfüggő és az abszolút ítélkezésmentesség híve. Itt biztonságban vagy.