Betegség, gyász...így segítsd a hasonló nehézséggel küzdő kollégádat
4 megszívlelendő jó tanács, ha ilyen helyzetbe kerülsz
Picit karcosabb téma, mégpedig arról, ami a karrierünk röpke 40 éve alatt mindenkit érint, beszélni róla meg mégsem merünk.
Nademajdmost.
Mi van ugyanis, ha egy kollégánk
- gyászol, elveszíti egy szerettét (különösen, ha az egy gyermek)
- kap egy nagyon rossz hírt az orvosától
- esetleg nem halálos, de az életminőségét mégis örökre befolyásoló, ugyanakkor ‘láthatatlan’ autoimmun betegséggel kell felvennie a küzdelmet
- vagy a szemed láttára idegösszeomlik és borul meg mentálisan
- amikor hosszabb távollét után (hál Istennek) visszatér..?
Akár kollégaként, akár főnökként 1000 kérdés merül fel ilyenkor. Van, aki nem tudja ezt kezelni, mást a saját nyomorára fogja emlékeztetni, a harmadik átmegy tyúkanyóba...és nem biztos, hogy az érintett kollégának erre lesz szüksége.
Néhány példa csak az én közvetlen környezetemből. Egy ismerősöm kollégája 7 hónapos kismamaként vetélt el a műszak közepén. Imádott volt beosztottamat végignéztük, ahogy egy "sima" fülzúgás miatt szép lassan idegösszeomlik. Crohn-beteg családtagom "néha úgy lefogy, bár enne rendesen", a munkatársaknak a leghalványabb fogalmuk nincs arról, milyen lehet folyamatos, kínzó fájdalommal élni. Édesapám temetése utáni első munkanapom a sok (egyébként nyilván jóindulatú) részvétnyilvánítástól konkrétan hányingerem volt.Voltam olyan meetingen, ahol az olasz kollégán folyamatosan "csörgött" a pelenka. Naés.
Tehát álljon itt néhány olyan jó tanács, amivel hasonló szituációban a lehető legtöbbet segíthetsz az érintett munkatársnak úgy, hogy Te is a lehető legkevésbé kerülj zavarba.
SPOILER: akármilyen szempontok szerint is veszem bármilyen pontokba, a nap végén két dolog fog számítani: a szeretet és a kommunikáció. De azért olvass tovább..! :)
1. ADD ÁT A KEZDEMÉNYEZÉS JOGÁT
Akár az érintett személy vezetője, akár "csak" egy bizalmasa vagy, engedd meg, hogy akkor és annyit osszon meg, amennyit szükségesnek és komfortosnak érez. Gondolj bele, a kollégád most veszíthette el a kontrolt az egészsége, a teste vagy a szerettei élete fölött, ez a minimum, ami jár.
2. ÁLLJ ELLEN A KÍVÁNCSISÁGODNAK
Igen, az egy mélyen emberi dolog, hogy kíváncsi vagy a részletekre. Hát röviden.. tartsd vissza, ne kérdezősködj, ld 0. pont.
3. SEMMI PLETYKA
Ez a pont -mintegy az előző fonákja- nyilván nem szorul semmilyen magyarázatra, mégsem kézenfekvő, ugyanis előfordulhat, hogy Téged tényleg a legnagyobb jóindulat hajt, amikor a konyhában tovább adod, hogy mit hallottál XY-ról.. de ne tedd. Ez majd a HR és a főnöke feladata lesz.
4. BESZÉLJETEK RÓLA
És nem, ez nem mond ellent az előző pontnak. Bármilyen kommunikációnak vagy magától az érintettől vagy az ő beleegyezésével, a megbeszélt szabályok szerint a HR-től és/vagy a vezetőtől kell érkeznie. Onnan viszont.. KELL(ene) érkeznie és kulcsfontosságú, hogy megfelelő tapintattal de nyíltan megbeszéljék a részleteket, a kereteket. Például a temetés után munkába visszatérő kollégát meg lehet előre kérdezni, hogy mit preferál, "merjenek" a többiek részvétet nyilvánítani vagy inkább még várjanak néhány hetet. Egy hosszas betegségből visszatérő kolléga szembesülhet azzal (is), hogy "túlkímélik", ami esetleg csak ront a közérzetén. A lényeg, hogy ne tegyünk úgy, mintha a szobában nem lenne ott rajtunk kívül egy k.. nagy elefánt is.
Szeretet, meg egészség. Az legyen. A többit majd behúzzuk valahogy.
Ha további (ennél azért általában derűsebb hangvételű:)) tartalomra vágynál, látogass el a blog FB oldalára és dobj egy lájkot.. addig is írj, kommentelj, oszd meg a tapasztalatodat...és vigyázz nagyon nagyon magadra. Písz.