Elmecsapdák - ezeket kerüld el
5 gondolkodási minta, ami aláássa a sikeredet
Te is tudsz gondolatot olvasni? Képzeld, én is! :D Sőt, mindenki is! Csak..néha rosszul.
Sose felejtem el, néhány éve éppen az irodában ültem a fél liter kávémmal és a heti kapacitás tervezőt (amiben vezetnünk kellett, hogy ki mikor van szabin/bent, melyik projekten dolgozik, zárás van stb) nézegettem, amikor az egyik beosztottam telefonált, hogy sajnos lebetegedett, a héten már biztosan nem jön. Na én ezt, lévén, a tracker úgyis meg volt nyitva előttem, be is írtam gyors', hogy XY a héten sick leave-en van és garantálom, hogy 6 másodperc után SEMMIRE nem emlékeztem a sztoriból.
Egészen addig, míg egy hónap múlva a következő négyszemközti beszélgetésünkön könnybe lábadt szemmel szóba nem hozta és remegő hangon megkérdezte, hogy vajon én most nem bízom benne, amiért beírtam a kapacitástervezőbe, hiszen ő úgyis beírta volna utólag magát és valóban, ismert annyira, hogy tudja, sose töltöm normálisan a trackereket. Kivéve akkor, pont ezt. Én pedig egyetlen többletgondolat hozzárendelése nélkül "csak beírtam" és továbbléptem. Ennyi. Szóval.. ő sem tudott gondolatot olvasni, ellenben hetekig szorongani egy vélt "sérelem" miatt igen, és azt hiszem, megállapodhatunk, hogy az nagyon nem egészséges. :(
Ehhez hasonló "elmecsapdákból" van néhány, gondoltam, összeszedem és megosztom Veletek, hátha magatokra vagy másokra ismertek és talán még elkerülni is sikerül őket legközelebb. Ezek szituról szitura változhatnak Nálad is, keveredhetnek (én pl. minden helyzetben ragyogóan tudok gondolatolvasni és egészségügyi területen (semmilyen másmilyen, de itt nagyon) NB1-es szinten katasztrofizálok. A katasztrofizálás pedig sokaknál könnyen fordul tehetetlenségbe. Ha nem is vegytiszta (mi is lenne az a lélek területén..), de jól elkülöníthető csapdák ezek.
1. GONDOLATOLVASÁS
Ne haragudj másra, se magadra, nem nagyképűségből hisszük azt, hogy tudjuk, mire gondol a másik. Nemhogy mit gondol, mit érez és gondol! :) Ez a jóóól begyakorolt, magunkkal hozott mintáknak, berögzüléseknek és leginkább saját aktuális lelkiállapotunknak köszönhető. Ellenben jó hatékonysággal előre eldöntjük, hogy Ágota MEGINT azért közelít az asztalunk felé, mert valami baromsággal akarja értékes agysejtjeinket pusztítani (és persze, mivel eddig minden egyes alkalommal emiatt jött, valahol teljesen jogos is), és bár csak almáspitét hozott, te homlokközépig felhúzott szemöldökkel és vicsorogva várod.
2. "ÉN"-CSAPDA
Kezeket fel, hányan keresitek egyből CSAK magatokban a hibát, amikor valami balul sül el? Félre ne értsetek, igen szép tulajdonság önkritikát gyakorolni és szépen, objektíven, ítélkezésmentesen megnézni, hogy mit cseszhettünk el mi magunk, akár kicsit, akár nagyon, majd tanulni belőle. De vannak emberek, az én csapatomban is van egy ilyen, nagyon érzékeny lelkű csodalény, aki mindig és azonnal és 100%-ban magát hibáztatja bármiért. Mindenért. Nem mártírkodik, nem sajnáltatja magát miatta -ekkor válna csak igazán kellemetlenné a szitu- de az önbizalomhiány és egyebek könnyen csalnak ebbe a csapdába.
3. "ŐK"-CSAPDA
Az előző ellentettje. Mindig más, mindig a körülmények a hibásak. Ja, hogy RÉSZBEN lehet, hogy én is benéztem valamit? Az első körben nem merül fel ilyenkor. Önkritika, emberek, önkritika! :D
4. KATASZTROFIZÁLÁS
Imádom. Janem. :D Sajnos vannak helyzetek, emberek, körülmények, amikkel szemben csőlátásunk alakul ki. És hát a cső.. az egy szennyvízelvezető, ha érted, mire gondolok. Vársz egy éves értékelésre. Te pedig CSAK az elmúlt egy év során elkövetett kisebb-nagyobb bakijaidra tudsz gondolni, minél kisebb, legalább annál bosszantóbb és nagyon hamar gondolatolvasóvá is válsz és tudni véled, hogy a főnököd is CSAK azokra emlékszik. Vagy. Egy hetet kell várnod a biopszia eredményedre és ezalatt olyannyira megggyőzöd magad, hogy a létező legrosszabb diagnózis (ami egyébként addig szóba sem került, mint lehetséges betegség) áll majd a papíron, hogy az egy hét alatt mérföldes utat teszel meg, hogy a vélt súlyos megbetegedésed mellé egy nagyon is valós gyomorfekélyt is összeszedj.
5. TEHETETLENSÉG
A katasztrofizálással szorosan összefüggő elmecsapda, gyakran egyenes következménye. Hiszen ha már úgyis meggyőzted magad, hogy BIZTOSAN nem kapod meg az előléptetést, amin katasztrofizálsz másfél hete, akkor már elég szontyi hangulatban vagy ahhoz, hogy picit demotiválttá válj, kevésbé asszertívan kommunikálj, amivel ne adj' Isten tényleg magad alatt vágod a fát. Holott csak annyi történt, hogy a HR-es szabira ment és akad az egész folyamat. Hogy miért veszélyes? Mert megbénít, lefagysz és ahelyett, hogy megoldásfókuszúan információt gyűjts, megnézd, mit tehetsz az előrelépés érdekében, tehát a cselekvés helyett passzivitásba és demotiváltságba fordíthat, na ammeg soha senkinek nem volt még jó.
Mesélj, Te magadra (mármint...egy ismerősödre :D) ismertél a fentiek olvasása során? Ha volt valaha kirívó vagy vicces sztorid, oszd meg velünk kommentben! Ha pedig tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold a blog Facebook oldalát is, ahol szinte minden nap várja a 2000+ #hellokarrieristát valami apróbb hasznos vagy vicces bejegyzés.
