Karrieristáknak. Neked.

Hello, Karrierista!

4% énidő

Neked "jár"?

2019. szeptember 26. - Hellokarrierista

Négy százalék.

 

Mi az? Sok? Kevés? Nyilván minden a kontextustól függ. Fizetendő kamatnak lehet, hogy sok, kapottnak lehet, hogy kevés(nek érezzük), béremelésként azért nem esne rosszul. De mi van akkor, ha nem a befektetésekről van szó? Vagyis...de. A legfontosabb, legértékesebb befektetésedről. Az idődről.

Mert mi van, ha azt mondom, átlagosan a napod 37,5%-át töltöd a munkahelyeden (ha 9 órával számolok, mondjuk ebédidővel együtt), a kutatások szerint pedig a nap 50%-ában nem is vagy tudatosan jelen (nem vagy májndful, grrr!), azaz nem arra gondolsz, koncentrálsz, amit éppen csinálsz.

Röpke 29-33%-ot átalszol (ez 7-8 óra), a 8-10%-át pedig “éppen valahova menéssel” (munkába, munkából, suliba, boltba, különórára, étterembe, gymbe, akárhova) töltöd.

 hourglass-time-hours-sand-39396.jpeg

Na, ehhez képest az a 4% sok vagy kevés? Nekem így, második ránézésre már nem tűnik kifejezetten soknak, mit szólnál, ha tovább számolnánk picit?

Szóval a napod 4%-a kereken egy óra. 60 perc. Húúúú, na így kimondva, az már basszus, elég sok, az 5 tucat perc, ha gyorsan utánaszámolok! Várj, emeljük tovább a vércukrod: tegyük fel, hogy ezt a 4%-ot a minden szempontból legjövedelmezőbb eszközbe fekteted be (kapaszkodj meg, ülj le, a gyerekeket vidd le a pincébe, elő a kétheti konzerv sóletet és a zseblámpát mert most durva cucc jön, pánik, hallatlan, kimondjuk a kimondhatatlant, Voldemort megidézése ehhez képest semmi): szóval.. saját magadba. Itt felröhögsz. Én is. Kínunkban.

 

Mert mi lenne akkor, ha napi egy teljes órát magadra szánnál? Napi. Egy. Órát. (Itt már többen lefordultatok a székről, hiába kapaszkodtál, mintha az életed múlna rajta, de semmi baj, csak a kávét ne löttyintsd magadra.) Egy séta a kutyával a friss levegőn. Egy óra súlyzózás a kondiban. 15 perc meditálás reggel. 20 oldal elolvasása egy jó könyvből (legyen az szakmai, szépirodalom vagy egy ’98-as Garfield zsebkönyv újraolvasása). Nyelvtanulás. Forró fürdő. Hideg zuhany. Vicces cicás videó nézés. Főzni magadnak egy igazi kakaót (na a magamfajta bélnyominak mondjuk szigorúan zsírszegény kakaóból, cukormentes mandulatejjel, de akkoris!!), lehűteni, leülni a s*ggedre az erkélyre és lecsendesedni? Hallgatni. Beszélni. Elmenni biciklizni. Elmenni futni. Az nem megy, no problem, akkor kocogni. Rábízni a párodra a gyerekeket és elmenni a slózira nyugiban és egyedül. Felhívni egy barátodat és csevegni. Röhögni. Vagy sírni. Beülni egy kávézóba egy túlárazott narancsmokkafrappucsínóra, közben velvetet olvasni (Te is olvasod. Én is. Ezt mindketten tudjuk.) és instán scrollozni. Sőt, mondok egy vadat. Mármint egy még vadabbat.

 

Mi van, ha ezek közül stratégiai pontossággal, saját fejlődésedet (hiszen konstans intsázni, úristen de vicces vagyok, NYILVÁN nem a legjobb befektetés) és pillanatnyi lelkiállapotodat (oké, mert nyaralás előtt meg csak jól esne 10 percig szétfilterezett és kamu képeket nézegetni #travel hashtaggel) IS figyelembe véve, egy halálosan jó, és hosszú távon is fenntartható rendszert építenél fel? Heti 5x csak 10 perc légzésmeditáció, heti 2x fél óra futás és egy, azaz EGY nyugodt k*lázás. Vagy a reggeli kávézás közben nyugodtan elolvasni a kedvenc blogod (hehe, célzás, ééérted) aktuális bejegyzését. Vagy heti 1x leülni és írni valamit. Bármit. Lemosni a kocsit. Havonta egy könyvet elolvasni. Naponta egy 8 perces duolingo leckét megcsinálni. Jógázni egy jutyúb videóra 20 percet. Összedobsz egy mindenmentes (vagy NEM mindenmentes) bögrés sütit és egyedül megeszed az egészet. Jóízűen.

 pexels-photo-185801.jpeg

Olyan sok ez? Téééényleg olyan sok lenne? Persze nem kell mindent. És pláne, nem kell -nem is lehet- mindent egyszerre. Kísérletezgetni kell. Azaz kellene, de szinte szaggatja a dobhártyámat a sok kifogás: erre nincs időd, az nem fér bele és a legdurvább, amivel mélyen legbelül mindannyian küzdünk, sokszor évekig vagy akár egész életünk során, a rettegett ö-betűs szó: “hiszen ez önzés”. Önzés. Mostanra homlokközépig felvont szemöldököd alatti arcodat a szekunder szégyenérzet, a meleg, a hideg, a bűntudat szinte egyszerre önti el.  De tudod mit? Tovább megyek, tovább számolok.

 

Ha az ébren töltött 17 órádból 16-ot másra, másnak, a családomnak, a munkámnak szánsz, akkor is: az életed 94%-ában (!!!!) elsősorban nem magaddal foglalkozol illetve nem elsősorban magaddal foglalkozol. Kilencvennégy. Felteszem hát még egyszer a kérdést: TÉNYLEG ne járna alanyi jogon az a tetves 60 perc?

 

De. Jár. Szerintem.

 

Ha tetszett a bejegyzés, a Facebookon is megtalálod a blogot, nyomj egyet a lájk gombra!

 

hk_logo_eps_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hellokarrierista.blog.hu/api/trackback/id/tr1015172278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.