Halogatás. A szó, ami hallatán tikkelni kezd a szemed, viszketni kezd a rég gyógyultnak hit gyulladt szőrtüsződ a ..ott és ránézésre megmondja bárki a pontos pulzusodat a nyakadon dülledő érre nézve, ha egy méteren belül van.
Tudod (TUDOD), hogy az élet megkeserítője, szorongáskeltő…
Imádom a szokásokat. Mármint a témát is, azt, hogy néha mennyire alul-, néha túlbecsüljük őket és lenyűgöz, hogy mekkora erejük van és hogy amennyire a szolgálatunkba tudjuk őket állítani, ugyanúgy lábon lőjük néha velük magunkat.
És hogy milyen nehéz őket elhagyni, felvenni, megváltoztatni. És…
Kapod. Küldöd. Visszahívod. Megbánod. Az arcodba tolják. Az arcukba tolod. Titkosítod. Másolod. Lemented bizonyítékként. Dühöngsz rajta. Nevetsz rajta. Na mi aaaaaaz?
Ohh igen, az email.
Úristen, mennyi időd megy el emailezéssel..! Hányat kapsz egy nap? Hányat olvasol el abból a 972 olvasatlan…
Nem sprint, maraton. Ismétlem unásig, amikor karrierről vagy pénzügyekről írok. Kitartó, előrelátó, szívós munka, fegyelmezettség – na az mindig kifizetődik.
Ja igen, akkor is, ha TÉNYLEG maratonról van szó. :) Épp most alapítottunk a cégnél futóklubot, amiben van szerencsém az egyik kulcsszerepet…
Arról már írtam egyszer, hogy hogyan tudod könnyen felismerni a passzív-agresszív kollégát. Mivel nagyon szerettétek a bejegyzést (több, mint 30 ezren olvastátok el!), gondoltam, érdemes megnézni, mitől lehetünk mi magunk asszertívebbek. Na persze nem mintha feltételezném, hogy akárki is…
Január első hete van. Remélhetőleg már felébredtél a bejglikómából, kiheverted a karácsonyi családi drámákat (mikor is megint a TE anyádékhoz mentünk ebédre! :D) és ha szerencsés vagy, a szabi előtt felírtad a windows jelszavadat egy post it-re a monitorra (ami persze totál nem compliant), mert hát…
„Nem sprint, maraton.” – ismétlem unásig (és még utána is :D) itt a blogon, legyen szó akár személyes pénzügyekről, akár szokásokról, személyes fejlődésről.
Éppen ezért, amikor ma elkezdtem nézegetni a 2018-as versenynaptárat, majd 30 kellemes percet töltöttem a legmélyebb önsajnálattal/ban, hogy…
„Jó, tökmindegy.” A mondat, ami egyik kollégám száját igen gyakran hagyja el, amikor kifogy az érvekből és mivel igazi passzív-agresszív pukkancs, általában részéről így "zárja" le a vitákat. Vitákat, amik nem vitának indultak, de ő egyetlen pillanat alatt képes azzá varázsolni. Hiába, ez is egy…
Minap beszélgettem a mamikámmal. 80 éves, kisnyugdíjas, cuki, na meg persze a világ legfinomabb diós bejglijét csinálná, ha még bírná ízületekkel (és NEM, nem a Te mamid csinálja a legjobbat!!! Esetleg, talán a mákosat. Talán.)
A héten volt fogászaton, ami nem két fillér volt, megbeszéltük, hogyan…
Milyen irdatlanul nehéz is „rendben lenni” önmagunkkal? Megbecsülni, szeretni, tisztelni a saját lelkünket és testünket? …és milyen nehéz mindezt másokkal szemben (család, barátok, kollégák) gondolni, képviselni? Hány olyan főnököd, munkatársad van, akire ha ránézel, azt mondod, wow ő aztán…